⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Zsoltárok
Salmo 78
Maszkil. Asáfé.
verso 1
Figyelj, népem, törvényemre!
Hallgassatok szavaimra!
verso 2
Példabeszédet mondok,
régi fejtörőket adok elő.
verso 3
Amiket hallottunk és ismerünk,
amiket apáink mondtak el nekünk,
verso 4
nem rejtjük el fiaik elől.
Elbeszéljük a jövendő nemzedéknek
Jehova dicséretre méltó tetteit és erejét,
a csodálatos dolgokat, melyeket véghez vitt.
verso 5
Rendelkezést adott Jákobnak,
és törvényről gondoskodott Izraelnek.
Megparancsolta ősapáinknak,
hogy ismertessék meg ezeket gyermekeikkel,
verso 6
és így a következő nemzedék,
születendő gyermekeik megismerjék azokat.
Ők pedig elmondják majd azokat az ő gyermekeiknek.
verso 7
Akkor ők majd Istenbe vetik bizalmukat,
és nem felejtik el Isten cselekedeteit,
hanem megtartják parancsolatait.
verso 8
Akkor nem lesznek olyanok, mint ősapáik,
makacs és lázadó nemzedék,
határozatlan szívű nemzedék,
mely nem volt hű Istenhez.
verso 9
Az efraimiták felfegyverzett íjászok voltak,
de meghátráltak a harc napján.
verso 10
Nem tartották meg Isten szövetségét,
nem akartak engedelmeskedni a törvényének.
verso 11
Cselekedeteiről is megfeledkeztek,
csodálatos tetteiről, melyeket mutatott nekik.
verso 12
Bámulatos tetteket vitt véghez ősapáik szeme láttára
Egyiptom földjén, Coán vidékén.
verso 13
Kettéválasztotta a tengert, hogy átvonulhassanak,
szavára úgy álltak a vizek, mint a gátak.
verso 14
Nappal felhővel vezette őket,
és egész éjjel tűz fényével.
verso 15
Sziklákat hasított szét a pusztában,
és inniuk adott megelégedésig. A víz olyan bőséges volt, akárcsak a mély vizek.
verso 16
Patakokat fakasztott a kőszirtből,
és a vizeket folyók módjára zúdította alá.
verso 17
De ők továbbra is vétkeztek ellene,
lázongtak a legfelségesebb Isten ellen a pusztában.
verso 18
Próbára tették Istent szívükben,
ennivalót követelve a saját kívánságuk szerint.
verso 19
Isten ellen beszéltek.
Ezt mondták: „Vajon tud-e Isten a pusztában asztalt teríteni?”
verso 20
Ő volt az, aki ráütött a sziklára,
és vizek fakadtak, meg patakok törtek elő.
„Vajon tud-e kenyeret is adni,
vagy húst a népének?”
verso 21
Amikor Jehova meghallotta őket, elöntötte a düh.
Tűz lobbant fel Jákob ellen,
és haragra gerjedt Izrael ellen.
verso 22
Mert nem hittek Istenben,
nem bíztak abban, hogy meg tudja menteni őket.
verso 23
Ezért parancsolt a felhős égboltnak odafenn,
megnyitotta az ég ajtóit.
verso 24
Mannát hullatott, hogy legyen mit enniük,
égi gabonát adott nekik.
verso 25
A hatalmasok kenyerét ették az emberek,
élelmet küldött nekik megelégedésig.
verso 26
Keleti szelet támasztott az égben,
és erejével hajtotta a déli szelet.
verso 27
Annyi húst hullatott rájuk, mint a por,
annyi madarat, mint a tengerparton a homokszemek.
verso 28
Tábora közepére hullatta őket,
sátoraihoz körös-körül.
verso 29
Ettek és jóllaktak;
megadta nekik, amit kívántak.
verso 30
De még mielőtt teljesen kielégítették volna sóvárgásukat,
és még szájukban volt az étel,
verso 31
Isten haragja fellángolt ellenük.
Megölte legerősebb embereiket,
leterítette Izrael életerős férfiait.
verso 32
Ennek ellenére újra meg újra vétkeztek,
és nem hittek csodálatos tetteiben.
verso 33
Ezért véget vetett napjaiknak, mint a párának,
éveik hirtelen rémületben értek véget.
verso 34
Ám valahányszor öldösni kezdte őket, hozzá fordultak,
visszatértek, és keresték Istent.
verso 35
Megemlékeztek róla, hogy Isten az ő kősziklájuk,
és hogy a legfelségesebb Isten a megváltójuk.
verso 36
Mégis megpróbálták rászedni őt szájukkal,
és nyelvükkel hazudtak neki.
verso 37
Szívük nem volt rendíthetetlen iránta,
és nem voltak hűek szövetségéhez.
verso 38
De ő irgalmas volt;
megbocsátotta vétküket, és nem pusztította el őket.
Sokszor visszatartotta haragját,
és nem engedte, hogy egészen fellángoljon a dühe.
verso 39
Mert emlékezetében tartotta, hogy csupán hús-vér emberek,
olyanok, mint a szél, mely tovaszáll, és vissza nem tér.
verso 40
Mily sokszor lázongtak ellene a pusztában,
és bántották meg a sivatagban!
verso 41
Újra meg újra próbára tették Istent,
fájdalmat okoztak Izrael szentjének!
verso 42
Nem emlékeztek meg hatalmáról,
a napról, melyen megszabadította őket az ellenségtől,
verso 43
hogy hogyan vitte véghez jeleit Egyiptomban,
és csodáit Coán vidékén,
verso 44
és miként változtatta vérré a Nílus csatornáit,
hogy aztán nem ihattak patakjaikból.
verso 45
Bögölyrajokat küldött rájuk, hogy csípéseikkel kínozzák őket,
és békákat, hogy bajt hozzanak rájuk.
verso 46
A falánk sáskáknak adta termésüket,
munkájuk gyümölcsét a sáskarajoknak.
verso 47
Jégesővel pusztította szőlőjüket,
szikomorfáikat jégveréssel.
verso 48
Teherhordó állataikat kiszolgáltatta a jégesőnek,
háziállataikat a villámcsapásoknak.
verso 49
Rájuk bocsátotta lángoló haragját,
dühöt, felháborodást és nyomorúságot,
a csapással sújtó angyalok seregeit.
verso 50
Utat készített haragjának.
A haláltól sem óvta meg őket,
és járványos betegségnek szolgáltatta ki őket.
verso 51
Végül lesújtott Egyiptom minden elsőszülöttjére,
nemzőképességük első gyümölcsére Hám sátraiban.
verso 52
Aztán kihozta népét, mint a juhokat,
és vezette őket, mint egy nyájat a pusztában.
verso 53
Biztonságban vezette őket,
és nem féltek.
Ellenségeiket elborította a tenger.
verso 54
Őket pedig elvitte szent területére,
arra a hegyvidékre, amelyet jobbja szerzett.
verso 55
A nemzeteket kiűzte előlük,
és örökséget mért ki nekik mérőzsinórral.
Letelepítette Izrael törzseit otthonaikban.
verso 56
Ám ők újra meg újra próbára tették a legfelségesebb Istent, és fellázadtak ellene.
Nem figyeltek oda emlékeztetőire.
verso 57
Elfordultak, és hűtlenek lettek, mint ősapáik.
Megbízhatatlanok voltak, mint a laza íj.
verso 58
Bosszantották őt magaslataikkal,
és feldühítették faragott bálványaikkal.
verso 59
Isten látta ezt, és haragra gerjedt,
ezért teljesen elvetette Izraelt.
verso 60
Végül elhagyta Siló hajlékát,
a sátrat, ahol az emberek között lakott.
verso 61
Engedte, hogy fogságba vigyék erejének jelképét,
és hogy az ellenség kezére kerüljön ékessége.
verso 62
Engedte, hogy népét karddal megöljék,
és megharagudott örökségére.
verso 63
Ifjait tűz emésztette meg,
szüzeinek nem énekeltek nászdalt.
verso 64
Papjai kard által estek el,
és özvegyeik nem ejtettek könnyeket.
verso 65
Akkor Jehova felébredt, mintha aludt volna,
mint a harcos, aki sok borivás után ébredezik.
verso 66
Visszaverte ellenségeit,
hosszú időkre megszégyenítette őket.
verso 67
József sátrát elvetette,
és nem Efraim törzsét választotta,
verso 68
hanem Júda törzsét,
Sion hegyét, melyet szeret.
verso 69
Olyan maradandóvá tette szentélyét, akár az eget,
mint a földet, melyet örökre megszilárdított.
verso 70
Kiválasztotta szolgáját, Dávidot,
és elhozta őt a juhakloktól.
verso 71
A szoptatós anyajuhok őrzése helyett
pásztorrá tette őt a népe, Jákob felett,
és öröksége, Izrael felett.
verso 72
Ő pedig feddhetetlen szívvel terelgette őket,
és hozzáértéssel vezette őket.
Libros
