Salmo 42
Ahogy a szarvas kívánkozik a folyóvízhez,
úgy kívánkozom tehozzád, ó, Isten!
Szomjazom Isten után, az élő Isten után.
Mikor mehetek és léphetek Isten elé?
Könnyeim lettek ételemmé éjjel és nappal,
miközben egész nap így gúnyolnak: „Hol a te Istened?”
Ezekre emlékezem, és kiöntöm lelkemet:
egykor a sokasággal vonultam,
előttük mentem ünnepélyesen Isten házáig,
miközben az ünneplő tömeg
ujjongó és hálaadó szava szólt.
Miért gyötör a kétségbeesés?
Miért vagyok olyan nyugtalan?
Várj Istenre,
mert dicsérem még őt, hiszen ő az én nagy megmentőm.
Istenem, kétségbeestem.
Ezért emlékezem rád
a Jordán földjéről és a Hermon csúcsairól,
a Micár-hegyről.
Mély vizek mély vizeknek szólnak
vízeséseid hangja által.
Tajtékzó hullámaid mind összecsaptak felettem.
Nappal Jehova kiárasztja rám odaadó szeretetét,
éjszaka pedig róla énekelek – ima száll föl életem Istenéhez.
Ezt mondom Istennek, az én kőszirtemnek:
„Miért feledtél el?
Miért kell szomorúan járnom az ellenségemtől jövő nyomás miatt?”
Gyilkos gyűlölettel gúnyolnak engem ellenségeim,
egész nap így gúnyolnak: „Hol a te Istened?”
Miért gyötör a kétségbeesés?
Miért vagyok olyan nyugtalan?
Várj Istenre,
mert dicsérem még őt, hiszen ő az én nagy megmentőm és Istenem.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150