Salmo 132
Ó, Jehova, ne feledkezz meg Dávidról
és minden szenvedéséről,
hogy miként esküdött meg Jehovának,
és hogyan tett fogadalmat Jákob hatalmas Istenének:
„Nem megyek be sátramba, otthonomba.
Nem fekszem le ágyamra, fekvőhelyemre,
nem engedem, hogy szemem elaludjon,
vagy hogy szemhéjam szunnyadjon,
míg helyet nem találok Jehovának,
fenséges lakhelyet Jákob hatalmas Istenének.”
Hallottunk róla Efratában,
rátaláltunk az erdős vidékeken.
Menjünk be az ő lakhelyére,
hajoljunk meg lábzsámolyánál!
Ó, Jehova, menj fel nyugvóhelyedre,
te és az erődet jelképező láda!
Papjaid öltözzenek igazságosságba,
és ujjongva kiáltsanak hűségeseid!
Dávidért, a te szolgádért
ne vesd el felkentedet!
Jehova megesküdött Dávidnak,
és biztosan megtartja a szavát:
„Az egyik utódodat
ültetem trónodra.
Ha fiaid megtartják szövetségemet
és emlékeztetőimet, amelyekre megtanítom őket,
akkor az ő fiaik is
trónodon fognak ülni örökké.”
Mert Jehova Siont választotta,
azt kívánta lakóhelyéül:
„Ez az én nyugvóhelyem mindörökre,
itt fogok lakni, mert erre vágyom.
Bőségesen megáldom élelemmel,
szegényeit jóllakatom kenyérrel.
Papjait megmentésbe öltöztetem,
ujjongva kiáltanak majd hűségesei.
Dávid hatalmát megnövelem ott.
Lépéseket tettem, hogy fenntartsam felkentem leszármazási vonalát.
Ellenségeire szégyent borítok,
de az ő fején ragyogni fog a korona.”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150