Salmo 39
Azt mondtam: „Ügyelni fogok lépteimre,
hogy ne vétkezzek nyelvemmel.
Ügyelek a számra, megzabolázom,
míg jelenlétemben van a gonosz.”
Néma voltam, és csendes.
Még arról sem beszéltem, ami jó,
de a fájdalmam nagy volt.
Szívem forrt a bensőmben.
Míg merengtem, mintha tűz emésztett volna.
Majd így szóltam:
„Tudasd velem, ó, Jehova, hogy mennyire gyorsan ér véget az életem,
és napjaim számát,
hogy megtudjam, milyen mulandó vagyok!
Valóban kevés napot adtál nekem,
életem hossza előtted semmi.
Bizony egyetlen ember sem több egy leheletnél, még ha látszólag szilárdan áll is. (Szela.)
Úgy jár-kel minden ember, mint az árnyék.
Hajszolja a semmit.
Vagyont halmoz fel, de nem tudja, ki élvezi majd.
Akkor miben reménykedhetek, ó, Jehova?
Te vagy minden reményem!
Szabadíts meg engem minden törvényszegésemtől!
Ne tegyél ki az ostobák gyalázkodásának!
Néma maradtam,
nem nyithattam ki számat,
hiszen te engedted, hogy mindez megtörténjen.
Ne sújts tovább csapással!
Erőtlen vagyok, mert kezed lesújt rám.
Megfedded az embert a vétke miatt,
és amit értékesnek tart, azt megemészted, mint a moly.
Bizony, az ember nem több, mint egy lehelet. (Szela.)
Hallgasd meg imámat, ó, Jehova,
figyelj oda segélykiáltásomra!
Ne hagyd figyelmen kívül könnyeimet,
hiszen csak idegen vagyok szemedben,
egy átutazó, akár az ősapáim.
Vedd le rólam szúrós tekintetedet, hogy örülhessek,
mielőtt meghalok, és nem leszek.”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150