⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Zsoltárok
39. zsoltár
A karmesternek: Jedutun szerint. Dávid éneke.
1. vers
Azt mondtam: „Ügyelni fogok lépteimre,
hogy ne vétkezzek nyelvemmel.
Ügyelek a számra, megzabolázom,
míg jelenlétemben van a gonosz.”
2. vers
Néma voltam, és csendes.
Még arról sem beszéltem, ami jó,
de a fájdalmam nagy volt.
3. vers
Szívem forrt a bensőmben.
Míg merengtem, mintha tűz emésztett volna.
Majd így szóltam:
4. vers
„Tudasd velem, ó, Jehova, hogy mennyire gyorsan ér véget az életem,
és napjaim számát,
hogy megtudjam, milyen mulandó vagyok!
5. vers
Valóban kevés napot adtál nekem,
életem hossza előtted semmi.
Bizony egyetlen ember sem több egy leheletnél, még ha látszólag szilárdan áll is. (Szela.)
6. vers
Úgy jár-kel minden ember, mint az árnyék.
Hajszolja a semmit.
Vagyont halmoz fel, de nem tudja, ki élvezi majd.
7. vers
Akkor miben reménykedhetek, ó, Jehova?
Te vagy minden reményem!
8. vers
Szabadíts meg engem minden törvényszegésemtől!
Ne tegyél ki az ostobák gyalázkodásának!
9. vers
Néma maradtam,
nem nyithattam ki számat,
hiszen te engedted, hogy mindez megtörténjen.
10. vers
Ne sújts tovább csapással!
Erőtlen vagyok, mert kezed lesújt rám.
11. vers
Megfedded az embert a vétke miatt,
és amit értékesnek tart, azt megemészted, mint a moly.
Bizony, az ember nem több, mint egy lehelet. (Szela.)
12. vers
Hallgasd meg imámat, ó, Jehova,
figyelj oda segélykiáltásomra!
Ne hagyd figyelmen kívül könnyeimet,
hiszen csak idegen vagyok szemedben,
egy átutazó, akár az ősapáim.
13. vers
Vedd le rólam szúrós tekintetedet, hogy örülhessek,
mielőtt meghalok, és nem leszek.”
Könyvek
