62. zsoltár
Csendben Istenre várok.
Tőle jön megmentésem.
Ő az én kősziklám és megmentőm, biztos menedékem.
Nem ingok meg igazán soha.
Meddig támadtok még egy férfit, hogy meggyilkoljátok?
Olyan veszélyesek vagytok mind, akár egy düledező fal, egy kőfal, mely már-már összeomlik.
Mert tanácskoznak, hogy megfosszák őt magas rangjától;
örömüket lelik a hazudozásban.
Szájukkal áldást mondanak, de magukban szitkozódnak. (Szela.)
Csendben Istenre várok,
hiszen tőle van reménységem.
Ő az én kősziklám és megmentőm, biztos menedékem.
Nem ingok meg soha.
Istentől függ a megmentésem és dicsőségem.
Erős kősziklám, menedékem Isten.
Mindig bízz benne, ó, nép!
Öntsétek ki előtte a szíveteket!
Isten a mi menedékünk. (Szela.)
Az emberek csak olyanok, mint a pára,
az emberek hamis menedéket nyújtanak.
Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebbek mindnyájan.
Ne bízzatok a zsarolásban,
és ne fűzzetek hamis reményeket a rabláshoz.
Még ha gyarapodna is vagyonotok, ne erre összpontosuljon a figyelmetek.
Egyszer szólt Isten, és kétszer mondta el ezt:
Istené az erő.
Az odaadó szeretet is a tiéd, ó, Jehova,
mert te megfizetsz mindenkinek a cselekedetei szerint.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150