Zsoltárok

Fejezetek:

… 135 136 137 138 139 …   ⇤ ← 137 → ⇥

1. vers

Ott ültünk Babilon folyóinál,
és sírtunk, amikor Sionra emlékeztünk.

2. vers

A nyárfákra akasztottuk
hárfáinkat azon a földön.

3. vers

Mert fogvatartóink ott azt akarták, hogy énekeljünk nekik,
és csúfolóink, hogy szórakoztassuk őket:
„Énekeljetek nekünk Sion énekeiből!”

4. vers

Hogyan is tudnánk Jehova énekét énekelni
idegen földön?

5. vers

Ha elfeledlek téged, ó, Jeruzsálem,
bénuljon le a jobb kezem!

6. vers

Némuljak meg,
ha nem gondolok rád,
ha nem Jeruzsálem
a legfőbb okom az örömre!

7. vers

Ó, Jehova, ne feledkezz meg arról,
amit az edomiták mondtak Jeruzsálem elestének napján:
„Rombold le! Rombold le az alapjáig!”

8. vers

Ó, Babilon lánya, akire hamarosan pusztulás vár!

Boldog, aki megfizet neked,
úgy bánva veled, ahogy te bántál velünk!

9. vers

Boldog, aki megragadja gyermekeidet,
és szétzúzza őket a sziklán!

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150