12. zsoltár
Ments meg engem, ó, Jehova, mert eltűntek a hűségesek,
az emberek között nincs már, akiben meg lehetne bízni.
Hazugságot szólnak egymásnak;
hízelegnek ajkukkal, és megtévesztenek másokat.
Jehova kiirtja mind a hízelgő ajkakat
és az öntelten dicsekvő nyelvet,
azokat, akik ezt mondják: „Nyelvünkkel diadalmaskodunk.
Úgy szólunk az ajkunkkal, ahogy az nekünk tetszik.
Ki parancsolhat nekünk?”
„Az elnyomottak sanyargatása miatt,
a szegények sóhajtozása miatt
tettre kelek – így szól Jehova. –
Megvédem őket azoktól, akik megvetően bánnak velük.”
Jehova szavai tiszták,
olyanok, mint az agyagkemencében finomított ezüst, hétszeresen megtisztítva.
Te megőrzöd őket, ó, Jehova!
Örökre megóvod mindegyiküket e nemzedéktől.
A gonoszok szabadon járnak-kelnek,
mert az emberek a romlottságot magasztalják.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150