⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Zsoltárok
77. zsoltár
A karmesternek: Jedutunra. Asáftól. Ének.
1. vers
Hangosan Istenhez kiáltok;
Istenhez kiáltok, és ő meghallgat engem.
2. vers
Nyomorúságom idején Jehovát keresem.
Éjjel kitárom a kezemet felé, és nem hagyok fel ezzel.
Vigasztalhatatlan vagyok.
3. vers
Amikor Istenre gondolok, sóhajtozom;
gyötrődöm, és elhagy az erőm. (Szela.)
4. vers
Nem hagyod lecsukódni szememet;
nyugtalan vagyok, és szólni sem tudok.
5. vers
Elgondolkodom a régi napokon,
a tovatűnt éveken.
6. vers
Éjjel az énekemre emlékezem;
töprengek magamban,
és gondosan válaszok után kutatok.
7. vers
Vajon örökre elvet minket Jehova,
és soha többé nem lesz irántunk jóindulattal?
8. vers
Hát örökre megszűnt odaadó szeretete?
Vajon egyik nemzedék sem fogja látni ígérete beteljesedését?
9. vers
Elfelejtett-e jóindulatot mutatni Isten,
megszűnt-e irgalma haragja miatt? (Szela.)
10. vers
Vajon ezt mondogassam: „Az nyugtalanít, hogy
a legfelségesebb Isten már máshogy bánik velünk.”
11. vers
Megemlékezem Jah cselekedeteiről,
megemlékezem hajdani csodás tetteidről.
12. vers
Elmélkedni fogok minden munkádon,
és elgondolkodom tetteiden.
13. vers
Ó, Isten, szentek a te útjaid.
Melyik isten olyan nagy, mint te, ó, Isten?
14. vers
Te vagy az igaz Isten, aki csodálatos dolgokat viszel véghez.
Megmutattad erődet a népeknek.
15. vers
Hatalmaddal megszabadítottad népedet,
Jákob és József fiait. (Szela.)
16. vers
Láttak téged a vizek, ó, Isten,
láttak a vizek, és felkavarodtak.
A mély vizek is háborogtak.
17. vers
A felhők ontották a vizet.
A felhős égbolt mennydörgött,
és nyilaid cikáztak.
18. vers
Mennydörgésed olyan volt, mint a szekér kerekeinek robaja;
villámok ragyogták be a lakott földet;
megremegett a föld, és rázkódott.
19. vers
A tengeren át vitt az utad,
a nagy vizeken át ösvényed;
ám nyomdokaid ismeretlenek maradtak.
20. vers
Úgy vezetted népedet, mint egy nyájat,
Mózes és Áron által.
Könyvek
