⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Zsoltárok
78. zsoltár
Maszkil. Asáfé.
1. vers
Figyelj, népem, törvényemre!
Hallgassatok szavaimra!
2. vers
Példabeszédet mondok,
régi fejtörőket adok elő.
3. vers
Amiket hallottunk és ismerünk,
amiket apáink mondtak el nekünk,
4. vers
nem rejtjük el fiaik elől.
Elbeszéljük a jövendő nemzedéknek
Jehova dicséretre méltó tetteit és erejét,
a csodálatos dolgokat, melyeket véghez vitt.
5. vers
Rendelkezést adott Jákobnak,
és törvényről gondoskodott Izraelnek.
Megparancsolta ősapáinknak,
hogy ismertessék meg ezeket gyermekeikkel,
6. vers
és így a következő nemzedék,
születendő gyermekeik megismerjék azokat.
Ők pedig elmondják majd azokat az ő gyermekeiknek.
7. vers
Akkor ők majd Istenbe vetik bizalmukat,
és nem felejtik el Isten cselekedeteit,
hanem megtartják parancsolatait.
8. vers
Akkor nem lesznek olyanok, mint ősapáik,
makacs és lázadó nemzedék,
határozatlan szívű nemzedék,
mely nem volt hű Istenhez.
9. vers
Az efraimiták felfegyverzett íjászok voltak,
de meghátráltak a harc napján.
10. vers
Nem tartották meg Isten szövetségét,
nem akartak engedelmeskedni a törvényének.
11. vers
Cselekedeteiről is megfeledkeztek,
csodálatos tetteiről, melyeket mutatott nekik.
12. vers
Bámulatos tetteket vitt véghez ősapáik szeme láttára
Egyiptom földjén, Coán vidékén.
13. vers
Kettéválasztotta a tengert, hogy átvonulhassanak,
szavára úgy álltak a vizek, mint a gátak.
14. vers
Nappal felhővel vezette őket,
és egész éjjel tűz fényével.
15. vers
Sziklákat hasított szét a pusztában,
és inniuk adott megelégedésig. A víz olyan bőséges volt, akárcsak a mély vizek.
16. vers
Patakokat fakasztott a kőszirtből,
és a vizeket folyók módjára zúdította alá.
17. vers
De ők továbbra is vétkeztek ellene,
lázongtak a legfelségesebb Isten ellen a pusztában.
18. vers
Próbára tették Istent szívükben,
ennivalót követelve a saját kívánságuk szerint.
19. vers
Isten ellen beszéltek.
Ezt mondták: „Vajon tud-e Isten a pusztában asztalt teríteni?”
20. vers
Ő volt az, aki ráütött a sziklára,
és vizek fakadtak, meg patakok törtek elő.
„Vajon tud-e kenyeret is adni,
vagy húst a népének?”
21. vers
Amikor Jehova meghallotta őket, elöntötte a düh.
Tűz lobbant fel Jákob ellen,
és haragra gerjedt Izrael ellen.
22. vers
Mert nem hittek Istenben,
nem bíztak abban, hogy meg tudja menteni őket.
23. vers
Ezért parancsolt a felhős égboltnak odafenn,
megnyitotta az ég ajtóit.
24. vers
Mannát hullatott, hogy legyen mit enniük,
égi gabonát adott nekik.
25. vers
A hatalmasok kenyerét ették az emberek,
élelmet küldött nekik megelégedésig.
26. vers
Keleti szelet támasztott az égben,
és erejével hajtotta a déli szelet.
27. vers
Annyi húst hullatott rájuk, mint a por,
annyi madarat, mint a tengerparton a homokszemek.
28. vers
Tábora közepére hullatta őket,
sátoraihoz körös-körül.
29. vers
Ettek és jóllaktak;
megadta nekik, amit kívántak.
30. vers
De még mielőtt teljesen kielégítették volna sóvárgásukat,
és még szájukban volt az étel,
31. vers
Isten haragja fellángolt ellenük.
Megölte legerősebb embereiket,
leterítette Izrael életerős férfiait.
32. vers
Ennek ellenére újra meg újra vétkeztek,
és nem hittek csodálatos tetteiben.
33. vers
Ezért véget vetett napjaiknak, mint a párának,
éveik hirtelen rémületben értek véget.
34. vers
Ám valahányszor öldösni kezdte őket, hozzá fordultak,
visszatértek, és keresték Istent.
35. vers
Megemlékeztek róla, hogy Isten az ő kősziklájuk,
és hogy a legfelségesebb Isten a megváltójuk.
36. vers
Mégis megpróbálták rászedni őt szájukkal,
és nyelvükkel hazudtak neki.
37. vers
Szívük nem volt rendíthetetlen iránta,
és nem voltak hűek szövetségéhez.
38. vers
De ő irgalmas volt;
megbocsátotta vétküket, és nem pusztította el őket.
Sokszor visszatartotta haragját,
és nem engedte, hogy egészen fellángoljon a dühe.
39. vers
Mert emlékezetében tartotta, hogy csupán hús-vér emberek,
olyanok, mint a szél, mely tovaszáll, és vissza nem tér.
40. vers
Mily sokszor lázongtak ellene a pusztában,
és bántották meg a sivatagban!
41. vers
Újra meg újra próbára tették Istent,
fájdalmat okoztak Izrael szentjének!
42. vers
Nem emlékeztek meg hatalmáról,
a napról, melyen megszabadította őket az ellenségtől,
43. vers
hogy hogyan vitte véghez jeleit Egyiptomban,
és csodáit Coán vidékén,
44. vers
és miként változtatta vérré a Nílus csatornáit,
hogy aztán nem ihattak patakjaikból.
45. vers
Bögölyrajokat küldött rájuk, hogy csípéseikkel kínozzák őket,
és békákat, hogy bajt hozzanak rájuk.
46. vers
A falánk sáskáknak adta termésüket,
munkájuk gyümölcsét a sáskarajoknak.
47. vers
Jégesővel pusztította szőlőjüket,
szikomorfáikat jégveréssel.
48. vers
Teherhordó állataikat kiszolgáltatta a jégesőnek,
háziállataikat a villámcsapásoknak.
49. vers
Rájuk bocsátotta lángoló haragját,
dühöt, felháborodást és nyomorúságot,
a csapással sújtó angyalok seregeit.
50. vers
Utat készített haragjának.
A haláltól sem óvta meg őket,
és járványos betegségnek szolgáltatta ki őket.
51. vers
Végül lesújtott Egyiptom minden elsőszülöttjére,
nemzőképességük első gyümölcsére Hám sátraiban.
52. vers
Aztán kihozta népét, mint a juhokat,
és vezette őket, mint egy nyájat a pusztában.
53. vers
Biztonságban vezette őket,
és nem féltek.
Ellenségeiket elborította a tenger.
54. vers
Őket pedig elvitte szent területére,
arra a hegyvidékre, amelyet jobbja szerzett.
55. vers
A nemzeteket kiűzte előlük,
és örökséget mért ki nekik mérőzsinórral.
Letelepítette Izrael törzseit otthonaikban.
56. vers
Ám ők újra meg újra próbára tették a legfelségesebb Istent, és fellázadtak ellene.
Nem figyeltek oda emlékeztetőire.
57. vers
Elfordultak, és hűtlenek lettek, mint ősapáik.
Megbízhatatlanok voltak, mint a laza íj.
58. vers
Bosszantották őt magaslataikkal,
és feldühítették faragott bálványaikkal.
59. vers
Isten látta ezt, és haragra gerjedt,
ezért teljesen elvetette Izraelt.
60. vers
Végül elhagyta Siló hajlékát,
a sátrat, ahol az emberek között lakott.
61. vers
Engedte, hogy fogságba vigyék erejének jelképét,
és hogy az ellenség kezére kerüljön ékessége.
62. vers
Engedte, hogy népét karddal megöljék,
és megharagudott örökségére.
63. vers
Ifjait tűz emésztette meg,
szüzeinek nem énekeltek nászdalt.
64. vers
Papjai kard által estek el,
és özvegyeik nem ejtettek könnyeket.
65. vers
Akkor Jehova felébredt, mintha aludt volna,
mint a harcos, aki sok borivás után ébredezik.
66. vers
Visszaverte ellenségeit,
hosszú időkre megszégyenítette őket.
67. vers
József sátrát elvetette,
és nem Efraim törzsét választotta,
68. vers
hanem Júda törzsét,
Sion hegyét, melyet szeret.
69. vers
Olyan maradandóvá tette szentélyét, akár az eget,
mint a földet, melyet örökre megszilárdított.
70. vers
Kiválasztotta szolgáját, Dávidot,
és elhozta őt a juhakloktól.
71. vers
A szoptatós anyajuhok őrzése helyett
pásztorrá tette őt a népe, Jákob felett,
és öröksége, Izrael felett.
72. vers
Ő pedig feddhetetlen szívvel terelgette őket,
és hozzáértéssel vezette őket.
Könyvek
