Psalmul 78
Figyelj, népem, törvényemre!
Hallgassatok szavaimra!
Példabeszédet mondok,
régi fejtörőket adok elő.
Amiket hallottunk és ismerünk,
amiket apáink mondtak el nekünk,
nem rejtjük el fiaik elől.
Elbeszéljük a jövendő nemzedéknek
Jehova dicséretre méltó tetteit és erejét,
a csodálatos dolgokat, melyeket véghez vitt.
Rendelkezést adott Jákobnak,
és törvényről gondoskodott Izraelnek.
Megparancsolta ősapáinknak,
hogy ismertessék meg ezeket gyermekeikkel,
és így a következő nemzedék,
születendő gyermekeik megismerjék azokat.
Ők pedig elmondják majd azokat az ő gyermekeiknek.
Akkor ők majd Istenbe vetik bizalmukat,
és nem felejtik el Isten cselekedeteit,
hanem megtartják parancsolatait.
Akkor nem lesznek olyanok, mint ősapáik,
makacs és lázadó nemzedék,
határozatlan szívű nemzedék,
mely nem volt hű Istenhez.
Az efraimiták felfegyverzett íjászok voltak,
de meghátráltak a harc napján.
Nem tartották meg Isten szövetségét,
nem akartak engedelmeskedni a törvényének.
Cselekedeteiről is megfeledkeztek,
csodálatos tetteiről, melyeket mutatott nekik.
Bámulatos tetteket vitt véghez ősapáik szeme láttára
Egyiptom földjén, Coán vidékén.
Kettéválasztotta a tengert, hogy átvonulhassanak,
szavára úgy álltak a vizek, mint a gátak.
Nappal felhővel vezette őket,
és egész éjjel tűz fényével.
Sziklákat hasított szét a pusztában,
és inniuk adott megelégedésig. A víz olyan bőséges volt, akárcsak a mély vizek.
Patakokat fakasztott a kőszirtből,
és a vizeket folyók módjára zúdította alá.
De ők továbbra is vétkeztek ellene,
lázongtak a legfelségesebb Isten ellen a pusztában.
Próbára tették Istent szívükben,
ennivalót követelve a saját kívánságuk szerint.
Isten ellen beszéltek.
Ezt mondták: „Vajon tud-e Isten a pusztában asztalt teríteni?”
Ő volt az, aki ráütött a sziklára,
és vizek fakadtak, meg patakok törtek elő.
„Vajon tud-e kenyeret is adni,
vagy húst a népének?”
Amikor Jehova meghallotta őket, elöntötte a düh.
Tűz lobbant fel Jákob ellen,
és haragra gerjedt Izrael ellen.
Mert nem hittek Istenben,
nem bíztak abban, hogy meg tudja menteni őket.
Ezért parancsolt a felhős égboltnak odafenn,
megnyitotta az ég ajtóit.
Mannát hullatott, hogy legyen mit enniük,
égi gabonát adott nekik.
A hatalmasok kenyerét ették az emberek,
élelmet küldött nekik megelégedésig.
Keleti szelet támasztott az égben,
és erejével hajtotta a déli szelet.
Annyi húst hullatott rájuk, mint a por,
annyi madarat, mint a tengerparton a homokszemek.
Tábora közepére hullatta őket,
sátoraihoz körös-körül.
Ettek és jóllaktak;
megadta nekik, amit kívántak.
De még mielőtt teljesen kielégítették volna sóvárgásukat,
és még szájukban volt az étel,
Isten haragja fellángolt ellenük.
Megölte legerősebb embereiket,
leterítette Izrael életerős férfiait.
Ennek ellenére újra meg újra vétkeztek,
és nem hittek csodálatos tetteiben.
Ezért véget vetett napjaiknak, mint a párának,
éveik hirtelen rémületben értek véget.
Ám valahányszor öldösni kezdte őket, hozzá fordultak,
visszatértek, és keresték Istent.
Megemlékeztek róla, hogy Isten az ő kősziklájuk,
és hogy a legfelségesebb Isten a megváltójuk.
Mégis megpróbálták rászedni őt szájukkal,
és nyelvükkel hazudtak neki.
Szívük nem volt rendíthetetlen iránta,
és nem voltak hűek szövetségéhez.
De ő irgalmas volt;
megbocsátotta vétküket, és nem pusztította el őket.
Sokszor visszatartotta haragját,
és nem engedte, hogy egészen fellángoljon a dühe.
Mert emlékezetében tartotta, hogy csupán hús-vér emberek,
olyanok, mint a szél, mely tovaszáll, és vissza nem tér.
Mily sokszor lázongtak ellene a pusztában,
és bántották meg a sivatagban!
Újra meg újra próbára tették Istent,
fájdalmat okoztak Izrael szentjének!
Nem emlékeztek meg hatalmáról,
a napról, melyen megszabadította őket az ellenségtől,
hogy hogyan vitte véghez jeleit Egyiptomban,
és csodáit Coán vidékén,
és miként változtatta vérré a Nílus csatornáit,
hogy aztán nem ihattak patakjaikból.
Bögölyrajokat küldött rájuk, hogy csípéseikkel kínozzák őket,
és békákat, hogy bajt hozzanak rájuk.
A falánk sáskáknak adta termésüket,
munkájuk gyümölcsét a sáskarajoknak.
Jégesővel pusztította szőlőjüket,
szikomorfáikat jégveréssel.
Teherhordó állataikat kiszolgáltatta a jégesőnek,
háziállataikat a villámcsapásoknak.
Rájuk bocsátotta lángoló haragját,
dühöt, felháborodást és nyomorúságot,
a csapással sújtó angyalok seregeit.
Utat készített haragjának.
A haláltól sem óvta meg őket,
és járványos betegségnek szolgáltatta ki őket.
Végül lesújtott Egyiptom minden elsőszülöttjére,
nemzőképességük első gyümölcsére Hám sátraiban.
Aztán kihozta népét, mint a juhokat,
és vezette őket, mint egy nyájat a pusztában.
Biztonságban vezette őket,
és nem féltek.
Ellenségeiket elborította a tenger.
Őket pedig elvitte szent területére,
arra a hegyvidékre, amelyet jobbja szerzett.
A nemzeteket kiűzte előlük,
és örökséget mért ki nekik mérőzsinórral.
Letelepítette Izrael törzseit otthonaikban.
Ám ők újra meg újra próbára tették a legfelségesebb Istent, és fellázadtak ellene.
Nem figyeltek oda emlékeztetőire.
Elfordultak, és hűtlenek lettek, mint ősapáik.
Megbízhatatlanok voltak, mint a laza íj.
Bosszantották őt magaslataikkal,
és feldühítették faragott bálványaikkal.
Isten látta ezt, és haragra gerjedt,
ezért teljesen elvetette Izraelt.
Végül elhagyta Siló hajlékát,
a sátrat, ahol az emberek között lakott.
Engedte, hogy fogságba vigyék erejének jelképét,
és hogy az ellenség kezére kerüljön ékessége.
Engedte, hogy népét karddal megöljék,
és megharagudott örökségére.
Ifjait tűz emésztette meg,
szüzeinek nem énekeltek nászdalt.
Papjai kard által estek el,
és özvegyeik nem ejtettek könnyeket.
Akkor Jehova felébredt, mintha aludt volna,
mint a harcos, aki sok borivás után ébredezik.
Visszaverte ellenségeit,
hosszú időkre megszégyenítette őket.
József sátrát elvetette,
és nem Efraim törzsét választotta,
hanem Júda törzsét,
Sion hegyét, melyet szeret.
Olyan maradandóvá tette szentélyét, akár az eget,
mint a földet, melyet örökre megszilárdított.
Kiválasztotta szolgáját, Dávidot,
és elhozta őt a juhakloktól.
A szoptatós anyajuhok őrzése helyett
pásztorrá tette őt a népe, Jákob felett,
és öröksége, Izrael felett.
Ő pedig feddhetetlen szívvel terelgette őket,
és hozzáértéssel vezette őket.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly