Salmo 88
Ó, Jehova, megmentésem Istene!
Nappal felkiáltok,
éjjel pedig eléd járulok.
Jusson eléd imádságom,
hajtsd füledet segélykiáltásomra!
Mert elborítanak a bajok,
és életem a sír szélére jutott.
A verembe szállók közé számítok,
magatehetetlen férfi lettem,
mint akit a holtak között hagytak,
mint a sírban fekvő megöltek,
akikre nem emlékszel többé,
és akik már nem élvezik törődésedet.
A legmélyebb verembe juttattál,
sötét helyekre, tátongó mélységbe.
Rám nehezedik haragod,
és elborítanak hullámveréseid. (Szela.)
Messzire űzted tőlem ismerőseimet,
utálatossá tettél előttük.
Csapdába estem, és nem tudok kiszabadulni.
Szemem már elfáradt nyomorúságom miatt.
Egész nap téged hívlak, ó, Jehova,
feléd nyújtom kezemet.
Teszel-e csodát a halottakkal?
Fölkelhetnek-e a tehetetlen holtak, hogy dicsőítsenek téged? (Szela.)
Hirdetik-e odaadó szeretetedet a sírban,
és hűségedet a pusztulás helyén?
Ismertté lesznek-e csodáid a sötétségben,
vagy igazságosságod a feledés földjén?
De én még mindig hozzád kiáltok segítségért, ó, Jehova,
minden reggel eléd jut imám.
Miért vetsz el engem, ó, Jehova?
Miért rejted el arcodat előlem?
Fiatalkorom óta
nyomorult vagyok, és fenyeget a halál.
Fásulttá váltam a szörnyűségek miatt, melyeket engedtél, hogy elszenvedjek.
Rám zúdul lángoló haragod,
a tőled jövő rettentések megsemmisítenek.
Egész nap körülvesznek, mint a víz;
közrefognak minden oldalról.
Barátaimat és társaimat messzire űzted tőlem,
a sötétség lett a társam.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150