Psalm 144
Dicsőség Jehovának, az én kősziklámnak,
aki kezemet harcra tanítja,
ujjaimat hadakozásra.
Odaadó szeretetem és erődöm ő,
biztos menedékem és megmentőm,
pajzsom és menedékhelyem,
aki népeket hódoltat meg előttem.
Ó, Jehova, micsoda az ember, hogy figyelsz rá,
a halandó embernek fia, hogy figyelembe veszed őt?
Az ember olyan, mint a lehelet,
napjai, mint a tovatűnő árnyék.
Ó, Jehova, engedd le egedet, és szállj alá;
érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
Lövellj villámot, és szórd szét az ellenséget;
lődd ki nyilaidat, és kelts zavart közöttük!
Nyújtsd ki kezedet a magasból!
Szabadíts meg és ments ki a tajtékzó vizekből,
az idegenek kezéből,
akiknek szája hazugságot szól,
és jobb kezüket felemelve hamisan esküsznek.
Ó, Isten, új éneket dalolok neked.
Tízhúrú hangszer kíséretével zengek dicséreteket neked,
aki győzelemhez segítesz királyokat,
aki megszabadítod szolgádat, Dávidot a halált okozó kardtól.
Szabadíts meg és ments ki az idegenek kezéből,
akiknek szája hazugságot szól,
és jobb kezüket felemelve hamisan esküsznek.
Akkor fiaink olyanok lesznek, mint a palánták, melyek gyorsan megnőnek,
lányaink pedig olyanok, mint a palotába illő, faragott sarokoszlopok.
Raktáraink túlcsordulnak mindenféle terménnyel,
nyájaink ezrével, tízezrével gyarapodnak mezőinken.
Vemhes marháink nem ellenek idő előtt, és nem vetélnek el.
Senki sem kiált nyomorúságában köztereinken.
Boldog nép az, amelynek így van dolga!
Boldog nép az, amelynek Istene Jehova!
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150