Psalm 105
Adjatok hálát Jehovának, dicsőítsétek a nevét!
Ismertessétek meg tetteit a népekkel!
Daloljatok neki, énekkel dicsérjétek őt,
gondolkodjatok el minden csodálatos tettén.
Dicsekedjetek az ő szent nevével!
Örüljön a szívük azoknak, akik Jehovát szolgálják.
Keressétek Jehovát és erejét,
szüntelenül keressétek arcát!
Emlékezzetek csodálatos tetteire, melyeket véghez vitt,
csodáira és ítéleteire, melyeket kihirdetett,
ti, szolgájának, Ábrahámnak utódai,
Jákob fiai, az ő választottai!
Ő Jehova, a mi Istenünk.
Az egész földre kihatnak ítéletei.
Örökké emlékezik szövetségére,
ezer nemzedékig az ígéretre, melyet tett,
a szövetségre, melyet Ábrahámmal kötött,
és az esküre, melyet Izsáknak tett,
melyet mint rendelkezést megerősített Jákobnak,
és mint hosszú időkre szóló szövetséget Izraelnek,
ezt mondva: „Neked adom Kánaán földjét
örökségül.”
Akkor volt ez, amikor kevesen voltak,
bizony, nagyon kevesen, és idegenként laktak azon a földön.
Nemzetről nemzetre vándoroltak,
egyik királyságtól a másik népig.
Nem engedte meg, hogy bárki is elnyomja őket,
sőt, királyokat feddett meg miattuk,
így szólva: „Ne nyúljatok felkentjeimhez,
és ne bántsátok prófétáimat!”
Éhínséget hozott az országra,
megakadályozta, hogy kenyérhez jussanak.
Elküldött előttük egy férfit,
Józsefet, akit eladtak rabszolgának.
Bilincsbe verték a lábát,
nyaka pedig vasban volt,
míg szava valóra nem vált.
Jehova beszéde megtisztította őt.
A király elküldött, hogy kiszabadítsa,
a népek uralkodója szabadon engedte őt.
Úrrá tette háznépe fölött,
és uralkodóvá egész vagyonán,
hogy teljes hatalmat gyakoroljon a fejedelmei fölött,
és vénjeit bölcsességre tanítsa.
Izrael aztán Egyiptomba ment,
Jákob idegen lakosként élt Hám földjén.
Isten igen termékennyé tette népét,
hatalmasabbá tette őket ellenségeiknél.
Hagyta, hogy azok szíve megváltozzon, és gyűlöljék népét,
hogy rosszat forraljanak az ő szolgái ellen.
Elküldte a szolgáját, Mózest,
és Áront, akit kiválasztott.
Bemutatták közöttük jeleit,
és a csodáit Hám földjén.
Sötétséget küldött, és a föld sötét lett,
nem lázadoztak szavai ellen.
Vizeiket vérré változtatta,
halaikat elpusztította.
Földjük hemzsegett a békáktól,
még a királyi szobák is.
Megparancsolta, hogy böglyök jöjjenek rájuk,
és szúnyogok minden vidékükre.
Zápor helyett jégesőt zúdított rájuk,
és villámlást küldött országukra.
Elverte szőlőiket és fügefáikat,
összetörte vidékükön a fákat.
Szólt, hogy árasszák el őket sáskák,
megszámlálhatatlanul sok fiatal sáska.
Erre azok felfaltak minden növényt az országban,
felfalták földjük termését.
Majd lesújtott minden elsőszülöttre országukban,
nemzőképességük első gyümölcsére.
Aztán kivezette őket ezüsttel meg arannyal,
és senki sem volt törzseikben, aki botladozott volna.
Egyiptom ujjongott, amikor kivonultak,
mert rettegtek Izraeltől.
Felhőt terített ki, hogy megvédje népét,
és tüzet adott, hogy világítson éjjel.
Húst kértek, és hozott fürjeket,
égi kenyérrel elégítette meg őket.
Sziklát nyitott meg, és vizek fakadtak,
folyóként szelték át a pusztát.
Mert nem feledkezett el szent ígéretéről, melyet szolgájának, Ábrahámnak tett.
Kivezette hát népét ujjongással,
választottait örömkiáltással.
Nekik adta a nemzetek földjeit,
az övék lett más népek kemény munkájának gyümölcse,
hogy megtartsák rendelkezéseit,
és engedelmeskedjenek törvényeinek.
Dicsérjétek Jahot!
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150