Psalm 2
Miért háborognak a nemzetek?
Miért eszelnek ki hiábavalóságot a népek?
A föld királyai tettre kelnek,
a főemberek egybegyűlnek
Jehova ellen és az ő felkentje ellen.
Ezt mondják: „Törjük szét bilincseiket,
dobjuk le magunkról köteleiket!”
Aki égi trónján ül, csak nevet,
Jehova kigúnyolja őket.
Akkor majd szól hozzájuk haragjában,
és megrettenti őket izzó haragjában:
„Én magam iktattam be királyomat
szent hegyemen, a Sionon.”
Hadd hirdessem ki Jehova rendeletét!
Ezt mondta nekem: „Te vagy az én fiam;
én atyáddá lettem a mai napon.
Kérd tőlem, és nemzeteket adok neked örökségül,
és birtokodul az egész földet.
Összetöröd őket vasjogarral,
és szétzúzod őket, mint az agyagedényt.”
Most azért, ti királyok, legyetek éleslátók!
Fogadjátok el a fenyítést, ti földnek bírái!
Szolgáljátok Jehovát mélységes tisztelettel,
és remegve örüljetek!
Tiszteljétek a fiút, különben kihívjátok Isten haragját,
és ki lesztek irtva,
mert gyorsan fellángol haragja.
Boldogok mindazok, akik nála keresnek menedéket.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150