Mózes első könyve

chapter 11


Chapters:


verse #1

Az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde volt.


verse #2

Mikor azután kelet felől elindultak, Sineár földjén egy síkságot találtak, és ott letelepedtek.


verse #3

Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük jól ki! A tégla lett nekik kő gyanánt, a szurok pedig habarcs gyanánt.


verse #4

Ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén!


verse #5

Az Úr pedig leszállt, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet az emberek fiai építettek.


verse #6

Ezt mondta az Úr: Íme, e nép egy, és az egésznek egy a nyelve, de munkájának ez csak a kezdete. Bizony semmi sem gátolja, hogy véghez vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban.


verse #7

Nosza, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás beszédét!


verse #8

Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész föld színére, és abbahagyták a város építését.


verse #9

Azért nevezték azt Bábelnak, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az egész föld színére.


verse #10

Ez Sém nemzetsége: Sém százesztendős korában nemzette Arpaksadot, két évvel az özönvíz után.


verse #11

Sém, miután Arpaksadot nemzette, ötszáz esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.


verse #12

Arpaksad pedig harmincöt esztendős volt, amikor Selahot nemzette.


verse #13

Arpaksad, miután Selahot nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.


verse #14

Selah pedig harmincesztendős volt, amikor Hébert nemzette.


verse #15

Selah, miután Hébert nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.


verse #16

Héber pedig harmincnégy esztendős volt, amikor Peleget nemzette.


verse #17

Héber, miután Peleget nemzette, négyszázharminc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.


verse #18

Peleg pedig harmincesztendős volt, amikor Reút nemzette.


verse #19

Peleg, miután Reút nemzette, kétszázkilenc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.


verse #20

Reú pedig harminckét esztendős volt, amikor Szerúgot nemzette.


verse #21

Reú, miután Szerúgot nemzette, kétszázhét esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.


verse #22

Szerúg pedig harmincesztendős volt, amikor Náhórt nemzette.


verse #23

Szerúg, miután Náhórt nemzette, kétszáz esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.


verse #24

Náhór pedig huszonkilenc esztendős volt, amikor Tárét nemzette.


verse #25

Náhór, miután Tárét nemzette, száztizenkilenc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.


verse #26

Táré pedig hetvenesztendős volt, és nemzette Abrámot, Náhórt és Háránt.


verse #27

Ez Táré nemzetsége: Táré Abrámot, Náhórt és Háránt nemzette. Hárán pedig Lótot nemzette.


verse #28

Hárán pedig meghalt apja, Táré szeme előtt, szülőföldjén, Úr-Kaszdimban.


verse #29

Abrám és Náhór pedig feleséget vettek maguknak. Abrám feleségének a neve Száraj volt, Náhór feleségének pedig Milká; ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának leánya.


verse #30

Száraj pedig meddő volt, nem volt gyermeke.


verse #31

És fogta Táré Abrámot, a fiát és Lótot, Hárán fiát, az unokáját és Szárajt, a menyét, Abrámnak, az ő fiának feleségét, és elindultak együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kánaán földjére menjenek. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek.


verse #32

Táré pedig kétszázöt esztendős volt, amikor meghalt Háránban.

Chapters:


Books