Mózes első könyve

chapter 15


Chapters:


verse #1

Ezek után így szólt az Úr Abrámhoz látomásban: Ne félj, Abrám! Én pajzsod vagyok neked, jutalmad felette igen bőséges.


verse #2

Abrám ezt mondta: Uram Isten, mit adnál nekem, hiszen magzatok nélkül járok, és az, akire az én házam száll, a damaszkuszi Eliézer?*


verse #3

Majd így folytatta Abrám: Íme, nem adtál nekem magzatot, és íme, házam szolga szülöttje lesz az örökösöm.


verse #4

Ekkor így szólt hozzá az Úr: Nem ő lesz az örökösöd, hanem aki ágyékodból származik, az lesz az örökösöd.


verse #5

Azután kivitte őt, és ezt mondta: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket. Azt mondta neki: Így lesz a te utódod is.


verse #6

Abrám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt.


verse #7

Azután így szólt hozzá: Én vagyok az Úr, aki kihoztalak téged Úr-Kaszdimból, hogy neked adjam e földet örökségül.


verse #8

Abrám pedig ezt mondta: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?


verse #9

Az Úr erre azt felelte neki: Hozz nekem egy háromesztendős üszőt, egy háromesztendős kecskét és egy háromesztendős kost, egy gerlicét és egy galambot.


verse #10

Elhozta azért mindezeket, és kétfelé hasította őket, és mindegyiknek a felét a másik felével szemben helyezte el, de a madarakat nem hasította kétfelé.


verse #11

És ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra, de Abrám elűzte őket.


verse #12

Naplementekor mély álom lepte meg Abrámot, és íme, rémület és nagy sötétség szállt őreá.


verse #13

Ekkor az Úr azt mondta neki: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz olyan földön, amely nem az övé, és szolgálatra szorítják és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.


verse #14

De azt a népet, amelyet szolgálnak, szintén megítélem, és majd kijönnek onnan nagy gazdagsággal.


verse #15

Te pedig békességgel mész el atyáidhoz, és jó vénségben temetnek el.


verse #16

Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide; mert az emóriak gonoszsága még nem telt be.


verse #17

És mikor a nap lement, és sötétség lett, íme, egy füstölgő kemence* és tüzes fáklya ment át a húsdarabok között.


verse #18

E napon kötött az Úr szövetséget Abrámmal, és ezt mondta: A te magodnak adom ezt a földet, Egyiptom folyójától fogva a nagy folyóig, az Eufráteszig:


verse #19

a kénieket, kenizzieket és kadmóniakat,


verse #20

a hettitákat, perizzieket és a refáiakat,


verse #21

az emóriakat, kánaániakat, girgásiakat és jebúsziakat.

Chapters:


Books