Mózes első könyve

chapter 9

Chapters:

Azután Isten megáldotta Nóét és fiait, és azt mondta nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.

Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár. Mindazt, ami nyüzsög a földön, és a tenger minden halát is a kezetekbe adom.

verse #3

Minden mozgó állat, amelyik él, legyen nektek táplálékul, amint a zöld füvet is nektek adom.

verse #4

De a húst az éltető vérrel együtt ne egyétek meg!

verse #5

A ti véreteket is, amelyben az életetek van, számonkérem. Minden élőlénytől számonkérem azt, az ember testvérétől is az ember életét.

verse #6

Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremtette az embert.

verse #7

Ti pedig szaporodjatok, sokasodjatok, és megsokasodva népesítsétek be a földet.

verse #8

Azután ezt mondta Isten Nóénak és fiainak:

verse #9

Én pedig, íme, szövetséget szerzek veletek és utódaitokkal

verse #10

és minden veletek élő állattal: madárral, állattal, minden mezei vaddal; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földön élő állattal.

verse #11

Szövetséget kötök veletek, hogy ezután soha nem vész el özönvíz miatt egy test sem; sosem lesz többé özönvíz a föld elvesztésére.

verse #12

Majd ezt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet örök időkre szerzek köztem és köztetek és minden élő állat között, amely veletek van:

verse #13

Ívemet a felhőkbe helyezem, és ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között.

verse #14

Amikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben,

verse #15

és megemlékezem szövetségemről, amely köztem és köztetek és minden testből való élő lény között van, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test elvesztésére.

verse #16

Azért tehát legyen az ív a felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten és minden testben élő lény között, amely a földön van.

verse #17

Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet szereztem közöttem és minden test között, mely a földön van.

verse #18

Nóé fiai pedig, akik a bárkából kijöttek, ezek voltak: Sém, Hám és Jáfet. Hám pedig Kánaán atyja.

verse #19

Ezek hárman Nóé fiai, és tőlük népesedett be az egész föld.

verse #20

Nóé pedig földművelő lett, és szőlőt ültetett.

verse #21

És amikor ivott a borból, megrészegedett, és mezítelenül volt a sátra közepén.

verse #22

Hám pedig, Kánaán ősatyja meglátta atyja mezítelenségét, és hírül adta kint levő két testvérének.

verse #23

Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadtak, vállukra vetették, és háttal közelítvén takarták be atyjuk mezítelenségét. Így arccal hátra meg sem látták atyjuk mezítelenségét.

verse #24

Amikor Nóé felserkent mámorából, és megtudta, amit a kisebbik fia cselekedett vele,

verse #25

azt mondta:

Átkozott Kánaán!

Szolgák szolgája legyen

testvérei között!

verse #26

Azután ezt mondta:

Áldott az Úr, Sém Istene,

legyen Kánaán az ő szolgája!

verse #27

Terjessze ki Isten Jáfetet,

lakozzék Sém sátraiban,

és legyen szolgája Kánaán!

verse #28

Nóé pedig az özönvíz után még háromszázötven esztendeig élt.

verse #29

Egész életének ideje kilencszázötven esztendő volt; és azután meghalt.