Mózes első könyve
capítulo 9
verso 1
Azután Isten megáldotta Nóét és fiait, és azt mondta nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
verso 2
Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár. Mindazt, ami nyüzsög a földön, és a tenger minden halát is a kezetekbe adom.
verso 3
Minden mozgó állat, amelyik él, legyen nektek táplálékul, amint a zöld füvet is nektek adom.
verso 4
De a húst az éltető vérrel együtt ne egyétek meg!
verso 5
A ti véreteket is, amelyben az életetek van, számonkérem. Minden élőlénytől számonkérem azt, az ember testvérétől is az ember életét.
verso 6
Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremtette az embert.
verso 7
Ti pedig szaporodjatok, sokasodjatok, és megsokasodva népesítsétek be a földet.
verso 8
Azután ezt mondta Isten Nóénak és fiainak:
verso 9
Én pedig, íme, szövetséget szerzek veletek és utódaitokkal
verso 10
és minden veletek élő állattal: madárral, állattal, minden mezei vaddal; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földön élő állattal.
verso 11
Szövetséget kötök veletek, hogy ezután soha nem vész el özönvíz miatt egy test sem; sosem lesz többé özönvíz a föld elvesztésére.
verso 12
Majd ezt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet örök időkre szerzek köztem és köztetek és minden élő állat között, amely veletek van:
verso 13
Ívemet a felhőkbe helyezem, és ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
verso 14
Amikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben,
verso 15
és megemlékezem szövetségemről, amely köztem és köztetek és minden testből való élő lény között van, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test elvesztésére.
verso 16
Azért tehát legyen az ív a felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten és minden testben élő lény között, amely a földön van.
verso 17
Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet szereztem közöttem és minden test között, mely a földön van.
verso 18
Nóé fiai pedig, akik a bárkából kijöttek, ezek voltak: Sém, Hám és Jáfet. Hám pedig Kánaán atyja.
verso 19
Ezek hárman Nóé fiai, és tőlük népesedett be az egész föld.
verso 20
Nóé pedig földművelő lett, és szőlőt ültetett.
verso 21
És amikor ivott a borból, megrészegedett, és mezítelenül volt a sátra közepén.
verso 22
Hám pedig, Kánaán ősatyja meglátta atyja mezítelenségét, és hírül adta kint levő két testvérének.
verso 23
Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadtak, vállukra vetették, és háttal közelítvén takarták be atyjuk mezítelenségét. Így arccal hátra meg sem látták atyjuk mezítelenségét.
verso 24
Amikor Nóé felserkent mámorából, és megtudta, amit a kisebbik fia cselekedett vele,
verso 25
azt mondta:
Átkozott Kánaán!
Szolgák szolgája legyen
testvérei között!
verso 26
Azután ezt mondta:
Áldott az Úr, Sém Istene,
legyen Kánaán az ő szolgája!
verso 27
Terjessze ki Isten Jáfetet,
lakozzék Sém sátraiban,
és legyen szolgája Kánaán!
verso 28
Nóé pedig az özönvíz után még háromszázötven esztendeig élt.
verso 29
Egész életének ideje kilencszázötven esztendő volt; és azután meghalt.
Libros
