Mózes első könyve

capítulo 17

Capítulos:

Mikor Abrám kilencvenkilenc esztendős volt, megjelent neki az Úr, és azt mondta: Én a mindenható Isten vagyok, járj énelőttem, és légy tökéletes.

verso 2

Szövetséget szerzek köztem és közted, és fölöttébb megsokasítalak téged.

verso 3

Ekkor arcra borult Abrám, Isten pedig így szólt hozzá:

verso 4

Ami engem illet, íme, ez az én szövetségem teveled, hogy népek sokaságának atyjává leszel:

verso 5

ne hívjanak ezután Abrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mert népek sokaságának atyjává teszlek.

verso 6

Fölöttébb megsokasítalak, és népek támadnak, és királyok is származnak majd tőled.

verso 7

Szövetséget kötök veled és a te utódaiddal, örök szövetséget minden nemzedékükkel, hogy Istened legyek neked és utódaidnak.

verso 8

Neked és utódaidnak adom bujdosásod földjét, Kánaán egész földjét örök birtokul; és Istenük leszek.

verso 9

Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig őrizd meg a szövetségemet, te és utódaid, nemzedékről nemzedékre.

verso 10

Ez az én szövetségem, amelyet veletek és utódaitokkal kötök, melyet meg kell tartanotok: metéljetek körül minden férfit közületek.

verso 11

Metéljétek körül férfitestetek bőrének elejét, és az lesz a jele a köztem és köztetek való szövetségnek.

verso 12

Nyolcnapos korában metéljetek körül minden fiúgyermeket közületek nemzedékről nemzedékre. Akár a házadnál született, akár pénzen vásárolták valamely idegentől, aki nem a te ivadékod.

verso 13

Metéljék körül a házadban születettet és a pénzeden vásároltat is. Örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a testeteken.

verso 14

A körülmetéletlen férfi pedig, akinek nem metélték körül férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágatik népe közül, mert felbontotta a szövetségemet.

verso 15

Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: Szárajt, a feleségedet ne nevezd Szárajnak, mert Sára a neve.

verso 16

Megáldom őt, és fiút is adok tőle neked, és megáldom, hogy népek támadjanak belőle, és népek királyai származzanak tőle.

verso 17

Ekkor arcra borult Ábrahám, és nevetett, mert azt gondolta szívében: vajon százesztendős embernek lehet-e gyermeke? Avagy Sára kilencvenesztendős lévén szülhet-e?

verso 18

Ábrahám ezt mondta Istennek: Bárcsak Izmael élne teelőtted!

verso 19

Isten pedig azt mondta: Feleséged, Sára kétség nélkül fiút szül neked, akit Izsáknak nevezel, és megerősítem szövetségemet ővele és az ő ivadékaival, örökkévaló szövetségül.

verso 20

Izmael felől is meghallgatlak: Íme, megáldom, megszaporítom és fölöttébb megsokasítom őt. Tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem.

verso 21

Szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal, akit Sára szül neked ez idő tájt, a következő esztendőben.

verso 22

Amikor Isten befejezte a vele való beszédet, fölment Ábrahámtól.

verso 23

Vette azért Ábrahám a fiát, Izmaelt és háza minden szülöttjét és azt is mind, akit pénzen vett, minden férfit Ábrahám háza népe közül, és körülmetélte férfitestüknek bőrét még azon a napon, ahogyan meghagyta neki Isten.

verso 24

Ábrahám pedig kilencvenkilenc esztendős volt, mikor körülmetélte férfitestének bőrét.

verso 25

Fia, Izmael tizenhárom esztendős volt, mikor körülmetélték.

verso 26

Ugyanazon a napon metéltetett körül Ábrahám és Izmael, az ő fia.

verso 27

És vele együtt körülmetélték házának minden férfitagját, háza szülötteit és akiket idegen embertől pénzen vásároltak.