Mózes első könyve
capítulo 39
verso 1
Józsefet levitték Egyiptomba, és megvette őt azoktól az izmáeliektől, akik őt oda vitték, egy egyiptomi ember: Potifár, a fáraó főembere, a testőrök főhadnagya.
verso 2
És az Úr Józseffel volt, és szerencsés ember lett, és az ő egyiptomi urának a házában élt.
verso 3
Látta ura, hogy az Úr vele van, és hogy mindazt, amit cselekszik, az Úr szerencséssé teszi a kezében.
verso 4
Ezért kedves volt ura előtt József, és személyes szolgája lett. Háza felvigyázójává tette, és mindenét, amije volt, kezére bízta.
verso 5
Attól az időtől fogva, hogy házának és mindenének gondviselőjévé tette, megáldotta az Úr az egyiptomi ember házát Józsefért. Az Úr áldása volt mindenen, amije csak volt a házban és a mezőn.
verso 6
Ezért mindenét József kezére bízta. Semmire sem volt gondja mellette, csak az ételre, amelyet megevett. József pedig szép termetű és szép arcú volt.
verso 7
Ezek után történt, hogy urának a felesége szemet vetett rá, és azt mondta: Hálj velem!
verso 8
Ő azonban vonakodott, és ezt felelte ura feleségének: Íme, uramnak mellettem semmi gondja a háza dolgaira, és mindenét, amije van, kezemre bízta.
verso 9
Senki sincs nálam nagyobb a házában. Semmit sem tiltott meg tőlem, csak téged, mivelhogy te a felesége vagy. Hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkeznék Isten ellen?
verso 10
Bár az asszony mindennap ezt mondogatta Józsefnek, ő nem hallgatott rá, hogy vele háljon, és vele egyesüljön.
verso 11
Egy napon az történt, hogy bement a házba, hogy valamilyen feladatát elvégezze, és a háznép közül senki sem volt ott benn a házban.
verso 12
Az asszony megragadta őt a ruhájánál fogva, és azt mondta neki: Hálj velem! Ő pedig otthagyta a ruháját az asszony kezében, elfutott és kiment.
verso 13
Amikor látta az asszony, hogy a ruháját a kezében hagyta, és kifutott,
verso 14
összehívta a háznépet, és így szólt hozzájuk: Lássátok, héber embert hoztak ide, hogy megcsúfoljon minket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fennszóval kiáltottam.
verso 15
Amint hallotta, hogy fennszóval kezdtem kiáltani, a ruháját nálam hagyta, kiment és elfutott.
verso 16
Megtartotta azért az ő ruháját magánál, amíg az ura hazajött.
verso 17
Ekkor ilyen szavakkal szólt hozzá: Bejött hozzám a héber szolga, akit idehoztál, hogy szégyent hozzon rám.
verso 18
És mikor fennszóval kezdtem kiáltani, a ruháját nálam hagyta, és kifutott.
verso 19
Amint hallotta az ő ura a felesége beszédét, hogy „ilyesmiket tett velem a szolgád”, haragra gerjedt.
verso 20
Fogta Józsefet az ő ura, és abba a tömlöcbe vetette, amelyben a király foglyait tartották; és ott volt a tömlöcben.
verso 21
De az Úr Józseffel volt, és kiterjesztette rá kegyelmességét, és kedvessé tette őt a börtönparancsnok előtt.
verso 22
És a börtönparancsnok mindazokat a foglyokat, akik a tömlöcben voltak, József kezére bízta, úgyhogy ami ott történt, minden őáltala történt.
verso 23
És semmi gondja nem volt a börtönparancsnoknak azokra, akik a keze alatt voltak, mert az Úr Józseffel volt, és szerencséssé tett mindent, amit cselekedett.
Libros
