Mózes első könyve
39. fejezet
1. vers
Józsefet levitték Egyiptomba, és megvette őt azoktól az izmáeliektől, akik őt oda vitték, egy egyiptomi ember: Potifár, a fáraó főembere, a testőrök főhadnagya.
2. vers
És az Úr Józseffel volt, és szerencsés ember lett, és az ő egyiptomi urának a házában élt.
3. vers
Látta ura, hogy az Úr vele van, és hogy mindazt, amit cselekszik, az Úr szerencséssé teszi a kezében.
4. vers
Ezért kedves volt ura előtt József, és személyes szolgája lett. Háza felvigyázójává tette, és mindenét, amije volt, kezére bízta.
5. vers
Attól az időtől fogva, hogy házának és mindenének gondviselőjévé tette, megáldotta az Úr az egyiptomi ember házát Józsefért. Az Úr áldása volt mindenen, amije csak volt a házban és a mezőn.
6. vers
Ezért mindenét József kezére bízta. Semmire sem volt gondja mellette, csak az ételre, amelyet megevett. József pedig szép termetű és szép arcú volt.
7. vers
Ezek után történt, hogy urának a felesége szemet vetett rá, és azt mondta: Hálj velem!
8. vers
Ő azonban vonakodott, és ezt felelte ura feleségének: Íme, uramnak mellettem semmi gondja a háza dolgaira, és mindenét, amije van, kezemre bízta.
9. vers
Senki sincs nálam nagyobb a házában. Semmit sem tiltott meg tőlem, csak téged, mivelhogy te a felesége vagy. Hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkeznék Isten ellen?
10. vers
Bár az asszony mindennap ezt mondogatta Józsefnek, ő nem hallgatott rá, hogy vele háljon, és vele egyesüljön.
11. vers
Egy napon az történt, hogy bement a házba, hogy valamilyen feladatát elvégezze, és a háznép közül senki sem volt ott benn a házban.
12. vers
Az asszony megragadta őt a ruhájánál fogva, és azt mondta neki: Hálj velem! Ő pedig otthagyta a ruháját az asszony kezében, elfutott és kiment.
13. vers
Amikor látta az asszony, hogy a ruháját a kezében hagyta, és kifutott,
14. vers
összehívta a háznépet, és így szólt hozzájuk: Lássátok, héber embert hoztak ide, hogy megcsúfoljon minket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fennszóval kiáltottam.
15. vers
Amint hallotta, hogy fennszóval kezdtem kiáltani, a ruháját nálam hagyta, kiment és elfutott.
16. vers
Megtartotta azért az ő ruháját magánál, amíg az ura hazajött.
17. vers
Ekkor ilyen szavakkal szólt hozzá: Bejött hozzám a héber szolga, akit idehoztál, hogy szégyent hozzon rám.
18. vers
És mikor fennszóval kezdtem kiáltani, a ruháját nálam hagyta, és kifutott.
19. vers
Amint hallotta az ő ura a felesége beszédét, hogy „ilyesmiket tett velem a szolgád”, haragra gerjedt.
20. vers
Fogta Józsefet az ő ura, és abba a tömlöcbe vetette, amelyben a király foglyait tartották; és ott volt a tömlöcben.
21. vers
De az Úr Józseffel volt, és kiterjesztette rá kegyelmességét, és kedvessé tette őt a börtönparancsnok előtt.
22. vers
És a börtönparancsnok mindazokat a foglyokat, akik a tömlöcben voltak, József kezére bízta, úgyhogy ami ott történt, minden őáltala történt.
23. vers
És semmi gondja nem volt a börtönparancsnoknak azokra, akik a keze alatt voltak, mert az Úr Józseffel volt, és szerencséssé tett mindent, amit cselekedett.
Könyvek
