Mózes első könyve
48. fejezet
1. vers
Ezek után megmondták Józsefnek: Íme, atyád beteg. Ekkor odavitte magával két fiát, Manassét és Efraimot.
2. vers
És tudtára adták Jákóbnak: Íme, fiad, József hozzád jön. Ekkor Izráel összeszedte erejét, és felült az ágyon.
3. vers
Ezt mondta Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelent nekem Lúzban, Kánaán földjén, és megáldott engem.
4. vers
Azt mondta nekem: Íme, megszaporítalak és megsokasítalak, és népek sokaságává teszlek, s ezt a földet utánad utódaidnak adom örök birtokul.
5. vers
Most tehát a két fiad, akik Egyiptom földjén az előtt születtek, hogy én hozzád jöttem Egyiptomba, legyenek az enyéim! Efraim és Manassé, akárcsak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.
6. vers
Azok a szülötteid pedig, akiket őutánuk nemzettél, a tieid lesznek, és bátyjaik nevét viseljék örökségükben.
7. vers
Mert amikor Paddanból jöttem, meghalt mellettem Ráhel Kánaán földjén, amikor már csak egy rövid útra voltam Efrátától, és eltemettem őt ott az Efrátába, azaz a Betlehembe vezető úton.
8. vers
Mikor Izráel meglátta József fiait, ezt mondta: Kik ezek?
9. vers
József ezt felelte atyjának: A fiaim, akiket Isten itt adott nekem. Ő így szólt: Hozd ide hozzám, hadd áldjam meg őket!
10. vers
Mert Izráelnek szeme meghomályosodott az öregség miatt, és nem látott. Ekkor József hozzávitte őket, ő pedig megcsókolgatta és megölelgette őket.
11. vers
Ezt mondta Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy megláthatom az arcodat, és íme, Isten megengedte, hogy lássam utódaidat is.
12. vers
Akkor József kivette őket atyjának térdei közül, és leborult arccal a földre.
13. vers
Majd fogta mindkettejüket, Efraimot a jobb kezével, Izráel bal keze felől, Manassét pedig a bal kezével, Izráelnek a jobb keze felől, és odavitte őket hozzá.
14. vers
Izráel pedig kinyújtotta a jobb kezét, és rátette Efraim fejére, pedig ő volt a kisebbik, a bal kezét pedig Manassé fejére. Tudatosan tette keresztbe kezeit, noha az elsőszülött Manassé volt.
15. vers
És megáldotta Józsefet e szavakkal:
Az Isten, aki előtt jártak atyáim, Ábrahám és Izsák,
az Isten, aki gondomat viselte, amióta vagyok, mind e napig:
16. vers
az az angyal, aki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket,
és viseljék nevemet és atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak nevét,
és sokasodjanak meg e földön.
17. vers
Mikor József látta, hogy atyja a jobb kezét Efraim fejére teszi, nem tetszett neki, és megfogta atyja kezét, hogy Efraim fejéről Manassé fejére tegye át.
18. vers
Ezt mondta József az atyjának: Nem úgy, atyám, mert ez az elsőszülött! Ennek a fejére tedd a jobb kezedet.
19. vers
Atyja azonban nem akarta, és azt mondta: Tudom, fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnő, de öccse jobban megnövekszik nála, és utóda népek sokaságává lesz.
20. vers
És így áldotta meg őket azon a napon:
Ha áld Izráel, téged említsen ily módon:\n\ntegyen olyanná Isten,\n\nmint Efraimot és Manassét!
És Efraimot Manassé elé tette.
21. vers
Azután ezt mondta Izráel Józsefnek: Íme, én meghalok, de Isten veletek lesz, és visszavisz titeket atyáitok földjére.
22. vers
Neked pedig atyádfiaiénál egy résszel többet adok, amelyet kardommal és íjammal az emóriaktól elvettem.
Könyvek
