Mózes első könyve
42. fejezet
1. vers
Amikor Jákób látta, hogy Egyiptomban van gabona, ezt mondta fiainak: Mit néztek egymásra?
2. vers
Íme, hallom, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek le oda, és vegyetek onnan gabonát, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg.
3. vers
Lement hát József tíz bátyja Egyiptomba gabonát venni.
4. vers
De Benjámint, József öccsét nem küldte el Jákób a bátyjaival, mert azt gondolta: Netalán veszedelem érhetné.
5. vers
Elmentek tehát Izráel fiai gabonát venni az odamenőkkel együtt, mert éhség volt Kánaán földjén.
6. vers
József pedig az ország kormányzója volt, és ő árulta a gabonát a föld minden népének. Mikor József bátyjai odaértek, arccal a földre borultak előtte.
7. vers
Amint meglátta a bátyjait, megismerte őket, de idegennek mutatta magát nekik. Keményen beszélt velük. Megkérdezte őket: Honnan jöttetek? Ők így feleltek: Kánaán földjéről jöttünk eleséget venni.
8. vers
József tehát megismerte bátyjait, de azok nem ismerték meg őt.
9. vers
Ekkor József visszaemlékezett az álmokra, amelyeket róluk álmodott. Így szólt nekik: Kémek vagytok, akik azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit megfigyeljétek.
10. vers
Ők így szóltak neki: Nem, uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid.
11. vers
Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk. Becsületes emberek vagyunk, sohasem voltak kémek a te szolgáid.
12. vers
Ő így folytatta: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit megfigyeljétek.
13. vers
Amazok mondták: Tizenketten vagyunk testvérek mi, a te szolgáid, egy ember fiai Kánaán földjén, és íme, a legkisebb közülünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg.
14. vers
József erre így szólt nekik: Úgy van, ahogy mondtam nektek: kémek vagytok!
15. vers
Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a fáraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jön a legkisebb testvéretek.
16. vers
Küldjétek el egyikőtöket érte, hogy hozza ide. Ti pedig fogságban lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz úton jártok-e, vagy nem. Úgy éljen a faraó, hogy kémek vagytok.
17. vers
Azért fogságban tartotta őket harmadnapig.
18. vers
Harmadnap pedig ezt mondta nekik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek, hisz én is félem Istent:
19. vers
ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöcötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát a házaitok szükségletére.
20. vers
A legkisebbik testvéreteket pedig hozzátok hozzám! Akkor igazolva lesznek beszédeitek, és nem haltok meg. Ők pedig akképpen cselekedtek.
21. vers
És ezt mondták egymásnak: Bizony, vétkeztünk testvérünk ellen, akinek láttuk lelki szorongását, mikor nekünk könyörgött, de nem hallgattunk rá. Ezért következett ránk ez a nyomorúság.
22. vers
Rúben pedig így felelt nekik: Nem mondtam-e nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen? De nem hallgattatok rám. És íme, a vérét is keresik rajtunk!
23. vers
És nem tudták, hogy József érti őket, mert tolmács közvetített köztük.
24. vers
És József elfordult tőlük, és sírt. Azután hozzájuk fordult, és beszélt velük. Simeont visszatartotta közülük, és szemük láttára megkötöztette.
25. vers
Majd megparancsolta József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, de mindegyiknek tegyék vissza a pénzét a zsákjába, és adjanak nekik ennivalót az útra. És így cselekedtek velük.
26. vers
Azután föltették a gabonájukat a szamaraikra, és elmentek.
27. vers
Mikor pedig az egyikőjük kioldotta a zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson, és meglátta a pénzét, hogy íme, ott van a zsákja szájában,
28. vers
így szólt a testvéreinek: Visszatették a pénzemet, íme, a zsákomban van. Akkor megrettent a szívük, és remegve mondták egymásnak: Micsoda ez, amit Isten cselekedett velünk?
29. vers
Amikor megérkeztek atyjukhoz, Jákóbhoz, Kánaán földjére, elbeszélték neki mindazt, ami velük történt, és ezt mondták:
30. vers
Az a férfi, annak a földnek az ura, keményen beszélt velünk, és úgy bánt velünk, mintha azt az országot kémleltük volna.
31. vers
De mi azt mondtuk neki: Igaz emberek vagyunk, soha nem voltunk kémek.
32. vers
Tizenketten vagyunk testvérek, atyánknak fiai, egyikünk nincs meg, a legkisebbikünk pedig most atyánkkal van Kánaán földjén.
33. vers
Erre így szólt nekünk az a férfi, annak a földnek ura: Erről tudom meg, hogy igaz emberek vagytok: egyik testvéreteket hagyjátok nálam, a házaitok szükségletére valót vigyétek, és menjetek el!
34. vers
És hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket! Ebből megtudom, hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek. Akkor visszaadom nektek testvéreteket, és kereskedhettek ebben az országban.
35. vers
Miközben zsákjaikat kiürítették, íme, mindegyiknek a zsákjában ott volt a pénze. Amint látták a pénzüket, ők és az atyjuk, megijedtek.
36. vers
Ezt mondta nekik atyjuk, Jákób: Megfosztotok engem gyermekeimtől. József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? Mindez engem ér!
37. vers
Akkor Rúben ezt mondta atyjának: Az én két fiamat öld meg, ha nem hozom vissza őt neked! Bízd a kezemre, és én visszahozom neked.
38. vers
Ő pedig így szólt: Nem megy le a fiam veletek, mert a bátyja meghalt, és egyedül ő maradt meg. Ha veszedelem érné az úton, amelyre indultok, ősz fejemet búba borítva bocsátanátok a sírba.
Könyvek
