Mózes első könyve
24. fejezet
1. vers
Ábrahám pedig öreg, élemedett korú ember volt, és az Úr mindenben megáldotta.
2. vers
Mondta azért Ábrahám háza legöregebb szolgájának, aki mindenét intézte: Tedd a kezed a csípőm alá,
3. vers
hogy megeskesselek az Úrra, a mennynek és a földnek Istenére, hogy nem a kánaániak leányai közül veszel feleséget fiamnak, akik között lakom,
4. vers
hanem elmész az én hazámba, a rokonaim közé, és onnan veszel feleséget fiamnak, Izsáknak.
5. vers
Mondta pedig neki a szolga: Ha az a leányzó nem akarna eljönni velem e földre, akkor visszavigyem-e fiadat arra a földre, ahonnan jöttél?
6. vers
Felelt neki Ábrahám: Vigyázz, a fiamat vissza ne vidd oda!
7. vers
Az Úr, a mennynek Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről, aki szólt hozzám, és megesküdött nekem: „A te magodnak adom ezt a földet”, elbocsátja előtted angyalát, hogy onnan végy fiamnak feleséget.
8. vers
Hogyha pedig nem akar a leányzó eljönni veled, mentes leszel a nekem tett eskü alól. Csak vissza ne vidd oda a fiamat!
9. vers
Erre a szolga urának, Ábrahámnak a csípője alá tette kezét, és megesküdött neki e dologról.
10. vers
És vett a szolga tíz tevét az ura tevéi közül, és elindult. És urának minden java őrá volt bízva. Fölkelt tehát, és elment Mezopotámiába, Náhór városába.
11. vers
És estefelé, amikor a leányok vizet meríteni járnak, megpihentette a tevéket a városon kívül egy kútnál.
12. vers
Ekkor ezt mondta: Uram, uramnak, Ábrahámnak Istene, hozd elém még ma, akit keresek, és légy kegyelmes az én uram, Ábrahám iránt.
13. vers
Íme, én a víz forrása mellé állok, amikor a város lakosainak leányai kijönnek vizet meríteni.
14. vers
Legyen azért, hogy amelyik leánynak ezt mondom: „Döntsd meg a korsódat, hogy igyam!”, ő pedig azt fogja mondani: „Igyál, sőt a tevéidet is megitatom”, ő az, akit a te szolgádnak, Izsáknak rendeltél; és erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél urammal.
15. vers
Mielőtt befejezte volna a beszédet, íme, korsójával a vállán jött Rebeka, Betúélnak, Milká fiának leánya. Milká pedig Ábrahám testvérének, Náhórnak volt a felesége.
16. vers
A leány pedig fölötte szép ábrázatú volt, hajadon, akit férfi még nem ismert. Aláment a forrásra, megtöltötte a korsóját, és feljött.
17. vers
Akkor a szolga elébe futott, és ezt mondta: Kérlek, adj inni nekem egy kis vizet a korsódból.
18. vers
Az pedig mondta: Igyál, uram! És sietve leeresztette a korsót a kezébe, és inni adott a szolgának.
19. vers
Miután pedig eleget adott neki inni, ezt mondta: A tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak.
20. vers
Sietve kiürítette korsóját a vályúba, ismét elfutott a forrásra, és merített az összes tevéjének.
21. vers
Az ember pedig álmélkodva nézte, és figyelt, mert tudni szerette volna, vajon szerencséssé teszi-e az Úr az útját vagy nem.
22. vers
Amikor a tevék már eleget ittak, elővett az ember egy aranyfüggőt, amelynek a súlya fél sékel, és két karperecet, amelynek a súlya tíz aranysékel volt.
23. vers
És azt kérdezte: Kinek a leánya vagy? Kérlek, mondd meg nekem: van-e atyád házában hely nekünk, ahol megalhatunk?
24. vers
Ő pedig ezt felelte: Betúél leánya vagyok, Milká fiáé, akit ő Náhórnak szült.
25. vers
Azt is mondta még: Van nálunk szalma is, abrak is bőven, és alvóhely is van.
26. vers
Akkor meghajolt az az ember, és imádta az Urat.
27. vers
Ezt mondta: Áldott az Úr, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg irgalmasságát és hűségét az én uramtól. Mert az Úr vezérelt engem ezen az utamon az én uram testvéreinek házához.
28. vers
Közben elfutott a leányzó, és elbeszélte anyja házában, ami történt.
29. vers
Rebekának pedig volt egy bátyja, akinek Lábán volt a neve. Ez a Lábán kisietett ahhoz az emberhez a forráshoz.
30. vers
Amikor látta a függőt és a pereceket a húga karján, és hallotta húgának, Rebekának beszédét, aki elmondta: „Így és így szólt hozzám az a férfi”, akkor kiment a férfiúhoz, aki ott állt még a tevék mellett a forrásnál,
31. vers
és megszólította: Jöjj be, Isten áldott embere, mit állsz idekinn?! Hiszen én már elkészítettem a házat, és a tevéknek is van hely.
32. vers
Bement azért a férfi a házba, ő pedig leszerszámozta a tevéket, és szalmát és abrakot adott nekik. Az ő és a vele levő emberek lábának megmosására pedig vizet adott.
33. vers
És ennivalót tettek elé, de ő azt mondta: Nem eszem, míg elő nem adom mondandómat. Lábán így szólt: Beszélj!
34. vers
Ő pedig mondani kezdte: Én Ábrahám szolgája vagyok.
35. vers
Az Úr pedig igen megáldotta uramat, úgyhogy naggyá lett: juhokat, állatokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat adott neki.
36. vers
És Sára, az én uram felesége fiút szült az én uramnak vénségében, és neki adta mindenét, amije van.
37. vers
Engem pedig megesketett az én uram: Ne végy feleséget a fiamnak a kánaániak leányai közül, akiknek földjén lakom,
38. vers
hanem menj el atyám házához és rokonságom közé, hogy onnan végy feleséget a fiamnak.
39. vers
Mikor pedig azt mondtam uramnak: „És ha nem akar eljönni velem az a leány?”,
40. vers
azt mondta nekem: „Az Úr, akinek színe előtt járok, elbocsátja angyalát teveled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget vehess fiamnak az én nemzetségem közül és atyám házából.
41. vers
Csak akkor leszel fölmentve esketésem alól, ha elmész az én nemzetségem közé. Ha nem adják oda, mentes leszel esketésem alól.”
42. vers
Mikor ma a forráshoz érkeztem, azt mondtam: Uram, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, vajha szerencséssé tennéd utamat, melyen járok!
43. vers
Íme, én e forrás mellé állok. Legyen úgy, hogy az a leányzó, aki kijön vizet meríteni, s akinek azt mondom: „Adj innom egy kevés vizet a korsódból”,
44. vers
azt mondja nekem: „Te is igyál, és tevéidnek is merítek.” Ez a leány legyen a feleség, akit az Úr az én uram fiának rendelt.
45. vers
Még el sem végeztem szívemben e beszédet, és íme, kijött Rebeka korsójával a vállán, lement a forráshoz, és merített, én pedig megszólítottam: Adj innom, kérlek!
46. vers
Ő pedig sietett, és leeresztette korsóját, és azt mondta: Igyál, sőt a tevéidnek is adok inni. És ittam, és a tevéknek is adott inni.
47. vers
Ezt kérdeztem tőle: Kinek a leánya vagy? Ő így felelt: Betúélnak, Náhór fiának a leánya vagyok, akit Milká szült neki. Ekkor a függőt az orrába és a pereceket a karjára tettem.
48. vers
Aztán meghajoltam, imádtam és áldottam az Urat, az én uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki igaz úton vezérelt engem, hogy az én uram testvérének leányát vegyem az ő fiának feleségül.
49. vers
Most azért, ha szeretettel és hűséggel akartok lenni uramhoz, mondjátok meg. Ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra, vagy balra forduljak.
50. vers
Így felelt Lábán és Betúél: Az Úrtól van ez a dolog. Nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat.
51. vers
Íme, előtted van Rebeka, vegyed, menj el. Legyen a te urad fiának a felesége, amint az Úr elvégezte.
52. vers
Amint Ábrahám szolgája hallotta azoknak beszédét, földig hajolt az Úr előtt.
53. vers
És a szolga ezüstedényeket, aranyedényeket és ruhákat hozott elő, és Rebekának adta azokat: drága ajándékokat adott az ő bátyjának és az ő anyjának is.
54. vers
Azután ettek és ittak, ő és a férfiak, akik vele voltak, és ott szálltak meg. Mikor pedig reggel fölkeltek, azt mondta: Bocsássatok el engem az én uramhoz.
55. vers
A leány bátyja és anyja ezt mondta: Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el.
56. vers
A szolga pedig azt mondta nekik: Ne késleltessetek engem, hiszen az Úr szerencséssé tette utamat. Bocsássatok el azért engem, hogy uramhoz menjek.
57. vers
Akkor ezt mondták: Hívjuk elő a leányt, és kérdezzük meg őt!
58. vers
Szólították azért Rebekát, és azt kérdezték tőle: Akarsz-e elmenni e férfiúval? Ő azt felelte: Elmegyek!
59. vers
Elbocsátották azért Rebekát, az ő húgukat és a dajkáját és Ábrahám szolgáját embereivel együtt.
60. vers
Megáldották Rebekát, és ezt mondták neki: Húgunk! Szaporodjál ezerszer ezerszeresen, és magod legyen úr az ő ellenségeinek kapuján.
61. vers
Akkor Rebeka és szolgálóleányai fölkeltek, felültek a tevékre, és követték azt a férfit. Így tehát magával vitte a szolga Rebekát, és elment.
62. vers
Izsák pedig visszatért a Lahajrói-forrástól, és a déli tartományban lakott.
63. vers
És estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre, fölemelte szemét, és látta, hogy íme, tevék jönnek.
64. vers
Rebeka is fölemelte szemét, s meglátta Izsákot, és leszállt a tevéről.
65. vers
Ezt kérdezte a szolgától: Kicsoda az a férfi, aki a mezőn felénk jön? A szolga pedig így felelt: Ő az én uram. Akkor fogta Rebeka a fátylát, és elfedte magát.
66. vers
Elbeszélte azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, amelyeket cselekedett.
67. vers
Izsák pedig bevitte Rebekát anyjának, Sárának sátrába, és elvette feleségül. Szerette őt Izsák, és megvigasztalódott anyja halála után.
Könyvek
