Mózes első könyve

4. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Azután Ádám ismerte feleségét, Évát, aki fogant méhében, és megszülte Kaint, és azt mondta: férfit kaptam az Úrtól.


2. vers

Majd ismét szült: annak testvérét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földműves.


3. vers

Egy idő múlva pedig Kain ajándékot vitt az Úrnak a föld gyümölcséből.


4. vers

Ábel is vitt juhainak első elléséből, éspedig azok kövérjéből. És az Úr rátekintett Ábelre és az ő ajándékára.


5. vers

Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekintett, ezért Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét.


6. vers

Erre az Úr így szólt Kainhoz: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejedet?


7. vers

Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyakozik. De te uralkodjál rajta!


8. vers

Azután beszélt Kain Ábellel, a testvérével. És amikor a mezőn voltak, Kain Ábelre, a testvérére támadt, és megölte.


9. vers

Akkor az Úr megkérdezte Kaint: Hol van Ábel, a testvéred? Ő pedig ezt felelte: Nem tudom. Avagy őrizője vagyok én a testvéremnek?


10. vers

De az Úr így szólt: Mit cselekedtél? Testvéred vére kiált hozzám a földről.


11. vers

Most azért átkozott légy, kitaszítva a földről, mely megnyitotta száját, hogy befogadja testvéred vérét a kezedből.


12. vers

Mikor a földet műveled, ne adja az többé neked termőerejét; bujdosó és vándorló légy a földön.


13. vers

Akkor ezt mondta Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, mint amit el tudnék hordozni.


14. vers

Íme, elűzöl ma engem e föld színéről, és színed elől el kell rejtőznöm. Bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor bárki, aki rám talál, megölhet engem.


15. vers

De az Úr azt felelte neki: Sőt inkább, aki megöli Kaint, hétszeresen megbűnhődik. És megbélyegezte az Úr Kaint, hogy senki se ölje meg, aki rátalál.


16. vers

És elment Kain az Úr színe elől, és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre.


17. vers

Azután Kain ismerte a feleségét, aki fogant mé­hében, és megszülte Énókot. És amikor egy várost épített, a fiáról Énóknak nevezte el.


18. vers

Énók fia Irád lett, ő nemzette Mehújáélt, Mehújáél pedig nemzette Metusáélt, és Metusáél nemzette Lámeket.


19. vers

Lámek pedig két feleséget vett magának: az egyik neve Ádá volt, a másiké Cillá.


20. vers

Ádá szülte Jábált. Ő volt a sátorban lakók és a pásztorok atyja.


21. vers

Testvérének pedig Jubál volt a neve. Ő volt az atyja minden lantosnak és síposnak.


22. vers

Cillá pedig Tubálkaint szülte, mindenféle réz- és vasszerszám kovácsolóját; és Tubálkain húgát, Naamát.


23. vers

Akkor ezt mondta Lámek a feleségeinek:

Ádá és Cillá, hallgassatok a szavamra,

Lámek feleségei, halljátok beszédemet:

embert öltem, mert megsebzett,

ifjat öltem, mert megütött.


24. vers

Ha hétszeres a bosszú Kainért,

hetvenhétszeres az Lámekért.


25. vers

Ádám pedig megint ismerte a feleségét, és az fiút szült neki, akit Sétnek nevezett, mert azt mondta: Másik magzatot adott nekem Isten Ábel helyett, akit Kain megölt.


26. vers

Sétnek is született egy fia, akit Énósnak nevezett el. Akkor kezdték segítségül hívni az Úr nevét.

Fejezetek:


Könyvek