Mózes első könyve
22. fejezet
1. vers
Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és ezt mondta neki: Ábrahám! S ő így felelt: Ímhol vagyok.
2. vers
Isten ezt mondta neki: Vedd a fiadat, a te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked.
3. vers
Fölkelt tehát Ábrahám jókor reggel, és megnyergelte szamarát. Maga mellé vette két szolgáját és fiát, Izsákot, és fát hasogatott az égőáldozathoz. Akkor fölkerekedett, és elindult a helyre, amelyet Isten mondott neki.
4. vers
Harmadnapon fölemelte szemét Ábrahám, és meglátta a helyet messziről.
5. vers
Ekkor azt mondta szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek amoda, és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6. vers
Vette tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fákat, és föltette a fiára, Izsákra, ő maga pedig kezébe vette a tüzet és a kést, és így mentek ketten együtt.
7. vers
Majd megszólította Izsák az atyját, Ábrahámot: Atyám! Az pedig mondta: Íme, itt vagyok, fiam. Izsák pedig megkérdezte: Itt van a tűz és a fa, de hol van az égőáldozatra való bárány?
8. vers
Ábrahám azt felelte: Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam. És mentek ketten együtt.
9. vers
Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette ott az oltárt, rárakta a fát, megkötözte Izsákot, a fiát, és föltette az oltárra, a farakás tetejére.
10. vers
Majd kinyújtotta a kezét, és vette a kést, hogy levágja a fiát.
11. vers
Akkor kiáltott neki az Úr angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felelt: Íme, itt vagyok.
12. vers
Az angyal pedig így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt! Mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedveztél fiadnak, a te egyetlenegyednek énérettem.
13. vers
Akkor fölemelte Ábrahám a szemét, és látta, hogy íme, a háta mögött egy kos akadt meg szarvánál fogva a bozótban. Odament tehát, elhozta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett.
14. vers
És Ábrahám azt a helyet Jahve-jirének nevezte el. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
15. vers
Az Úr angyala másodszor is szólította Ábrahámot az égből,
16. vers
és azt mondta: Magamra esküszöm, azt mondja az Úr, mivelhogy e dolgot cselekedted, és nem kedveztél a fiadnak, a te egyetlenegyednek,
17. vers
bizony megáldalak téged, és bőségesen megsokasítom magodat, mint az ég csillagait és mint a fövenyt, mely a tenger partján van, és a te magod örökségként fogja birtokolni ellenségeinek kapuját.
18. vers
És utódaidban áldást nyer a föld minden nemzetsége, mivelhogy engedtél a beszédemnek.
19. vers
Visszatért azért Ábrahám a szolgáihoz, fölkeltek, és együtt elmentek Beérsebába, mert Ábrahám Beérsebában lakott.
20. vers
Ezek után hírt hoztak Ábrahámnak: Ímé, Milká is fiúkat szült Náhórnak, a testvérednek:
21. vers
Úcot, az elsőszülöttjét és Búzt, annak testvérét és Kemúélt, Arám apját.
22. vers
És Keszedet, Hazót, Pildást, Jidláfot és Betúélt.
23. vers
Betúél pedig Rebekát nemzette. Ezt a nyolcat szülte Milká Náhórnak, Ábrahám testvérének.
24. vers
Ágyasa, akinek neve Reúmá volt, Tebahot, Gahamot, Tahast és Maakát szülte neki.
Könyvek
