Mózes első könyve
11. fejezet
1. vers
Az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde volt.
2. vers
Mikor azután kelet felől elindultak, Sineár földjén egy síkságot találtak, és ott letelepedtek.
3. vers
Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük jól ki! A tégla lett nekik kő gyanánt, a szurok pedig habarcs gyanánt.
4. vers
Ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén!
5. vers
Az Úr pedig leszállt, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet az emberek fiai építettek.
6. vers
Ezt mondta az Úr: Íme, e nép egy, és az egésznek egy a nyelve, de munkájának ez csak a kezdete. Bizony semmi sem gátolja, hogy véghez vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban.
7. vers
Nosza, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás beszédét!
8. vers
Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész föld színére, és abbahagyták a város építését.
9. vers
Azért nevezték azt Bábelnak, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az egész föld színére.
10. vers
Ez Sém nemzetsége: Sém százesztendős korában nemzette Arpaksadot, két évvel az özönvíz után.
11. vers
Sém, miután Arpaksadot nemzette, ötszáz esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
12. vers
Arpaksad pedig harmincöt esztendős volt, amikor Selahot nemzette.
13. vers
Arpaksad, miután Selahot nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
14. vers
Selah pedig harmincesztendős volt, amikor Hébert nemzette.
15. vers
Selah, miután Hébert nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
16. vers
Héber pedig harmincnégy esztendős volt, amikor Peleget nemzette.
17. vers
Héber, miután Peleget nemzette, négyszázharminc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
18. vers
Peleg pedig harmincesztendős volt, amikor Reút nemzette.
19. vers
Peleg, miután Reút nemzette, kétszázkilenc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
20. vers
Reú pedig harminckét esztendős volt, amikor Szerúgot nemzette.
21. vers
Reú, miután Szerúgot nemzette, kétszázhét esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
22. vers
Szerúg pedig harmincesztendős volt, amikor Náhórt nemzette.
23. vers
Szerúg, miután Náhórt nemzette, kétszáz esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
24. vers
Náhór pedig huszonkilenc esztendős volt, amikor Tárét nemzette.
25. vers
Náhór, miután Tárét nemzette, száztizenkilenc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
26. vers
Táré pedig hetvenesztendős volt, és nemzette Abrámot, Náhórt és Háránt.
27. vers
Ez Táré nemzetsége: Táré Abrámot, Náhórt és Háránt nemzette. Hárán pedig Lótot nemzette.
28. vers
Hárán pedig meghalt apja, Táré szeme előtt, szülőföldjén, Úr-Kaszdimban.
29. vers
Abrám és Náhór pedig feleséget vettek maguknak. Abrám feleségének a neve Száraj volt, Náhór feleségének pedig Milká; ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának leánya.
30. vers
Száraj pedig meddő volt, nem volt gyermeke.
31. vers
És fogta Táré Abrámot, a fiát és Lótot, Hárán fiát, az unokáját és Szárajt, a menyét, Abrámnak, az ő fiának feleségét, és elindultak együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kánaán földjére menjenek. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek.
32. vers
Táré pedig kétszázöt esztendős volt, amikor meghalt Háránban.
Könyvek
