Mózes első könyve
21. fejezet
1. vers
Az Úr pedig meglátogatta Sárát, amint mondta, és úgy cselekedett vele, amint megígérte.
2. vers
Mert Sára fogant méhében, és fiút szült Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, amelyet mondott neki Isten.
3. vers
Ábrahám az újszülött fiát, akit Sára szült neki, Izsáknak nevezte.
4. vers
Majd körülmetélte nyolcnapos korában, ahogy Isten parancsolta neki.
5. vers
Ábrahám pedig százesztendős volt, amikor a fia, Izsák született.
6. vers
Ekkor azt mondta Sára: Nevetést szerzett nekem Isten! Aki csak hallja, nevet velem.
7. vers
Ezt is mondta még: Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még fiakat fog szoptatni? S íme, fiút szültem vénségére.
8. vers
Amikor a gyermek felnövekedett, elválasztották. Ábrahám pedig nagy vendégséget szerzett azon a napon, amelyen Izsákot elválasztották.
9. vers
Mikor pedig Sára nevetgélni látta az egyiptombeli Hágár fiát, akit Hágár Ábrahámnak szült,
10. vers
ezt mondta Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót fiával együtt, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.
11. vers
Ábrahámnak pedig igen nehezére esett ez a dolog a fia miatt.
12. vers
De azt mondta Isten Ábrahámnak: Ne tűnjék előtted nehéznek a gyermek és a szolgáló dolga. Amit mond neked Sára, engedj abban szavának, mert Izsákról nevezik majd utódaidat.
13. vers
De a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.
14. vers
Fölkelt azért Ábrahám jó reggel, és kenyeret vett elő meg egy tömlő vizet, Hágárnak adta, és föltette annak vállára, és a gyermekkel együtt elbocsátotta. Ő pedig elment, és Beérseba pusztájában bujdosott.
15. vers
Mikor elfogyott a víz a tömlőből, letette a gyermeket egy bokor alá.
16. vers
Elment, és leült vele szemben, mintegy nyíllövésnyi távolságra, mert azt mondta magában: Ne lássam, mikor a gyermek meghal. Leült tehát vele szemben, és hangosan sírt.
17. vers
Isten pedig meghallotta a gyermek szavát, és Isten angyala kiáltott az égből Hágárnak, és azt mondta neki: Mi lelt téged, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a gyermek szavát ott, ahol van.
18. vers
Kelj fel, vedd föl a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem.
19. vers
Ekkor megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és inni adott a gyermeknek.
20. vers
És Isten a gyermekkel volt, és az felnövekedett, a pusztában lakott, és íjásszá lett.
21. vers
Párán pusztájában lakott, és anyja Egyiptom földjéről vett neki feleséget.
22. vers
Történt abban az időben, hogy Abímelek és hadvezére, Píkól megszólította Ábrahámot: Az Isten van veled mindenben, amit cselekszel.
23. vers
Most azért esküdj meg nekem az Istenre itt, hogy sem énellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel viseltetsz te is irántam és az ország iránt, amelyben jövevény voltál, amellyel én teirántad viseltettem.
24. vers
Ábrahám így felelt: Megesküszöm.
25. vers
De Ábrahám megdorgálta Abímeleket a kútért, melyet erővel elvettek Abímelek szolgái.
26. vers
Abímelek ezt mondta: Nem tudom, kicsoda művelte e dolgot. Te sem jelentetted nekem, és én sem hallottam, hanem csak ma.
27. vers
Vett azért Ábrahám juhokat, állatokat, és Abímeleknek adta; és egymással szövetséget kötöttek.
28. vers
De Ábrahám külön állított a nyájból hét juhot.
29. vers
Abímelek megkérdezte Ábrahámot: Mire való e hét juh, melyet külön állítottál?
30. vers
Ábrahám így felelt: Ezt a hét juhot vedd tőlem, hogy bizonyságul legyenek nekem arra, hogy én ástam ezt a kutat.
31. vers
Azért nevezték azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek meg mind a ketten.
32. vers
Megkötötték tehát a szövetséget Beérsebában, és fölkelt Abímelek és hadvezére, Píkól, és visszatértek a filiszteusok földjére.
33. vers
Ábrahám pedig tamariszkuszfákat ültetett Beérsebában, és segítségül hívta ott az örökkévaló Úr Istennek a nevét.
34. vers
És hosszú ideig élt Ábrahám a filiszteusok földjén.
Könyvek
