Mózes első könyve

17. fejezet

Fejezetek:

Mikor Abrám kilencvenkilenc esztendős volt, megjelent neki az Úr, és azt mondta: Én a mindenható Isten vagyok, járj énelőttem, és légy tökéletes.

2. vers

Szövetséget szerzek köztem és közted, és fölöttébb megsokasítalak téged.

3. vers

Ekkor arcra borult Abrám, Isten pedig így szólt hozzá:

4. vers

Ami engem illet, íme, ez az én szövetségem teveled, hogy népek sokaságának atyjává leszel:

5. vers

ne hívjanak ezután Abrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mert népek sokaságának atyjává teszlek.

6. vers

Fölöttébb megsokasítalak, és népek támadnak, és királyok is származnak majd tőled.

7. vers

Szövetséget kötök veled és a te utódaiddal, örök szövetséget minden nemzedékükkel, hogy Istened legyek neked és utódaidnak.

8. vers

Neked és utódaidnak adom bujdosásod földjét, Kánaán egész földjét örök birtokul; és Istenük leszek.

9. vers

Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig őrizd meg a szövetségemet, te és utódaid, nemzedékről nemzedékre.

10. vers

Ez az én szövetségem, amelyet veletek és utódaitokkal kötök, melyet meg kell tartanotok: metéljetek körül minden férfit közületek.

11. vers

Metéljétek körül férfitestetek bőrének elejét, és az lesz a jele a köztem és köztetek való szövetségnek.

12. vers

Nyolcnapos korában metéljetek körül minden fiúgyermeket közületek nemzedékről nemzedékre. Akár a házadnál született, akár pénzen vásárolták valamely idegentől, aki nem a te ivadékod.

13. vers

Metéljék körül a házadban születettet és a pénzeden vásároltat is. Örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a testeteken.

14. vers

A körülmetéletlen férfi pedig, akinek nem metélték körül férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágatik népe közül, mert felbontotta a szövetségemet.

15. vers

Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: Szárajt, a feleségedet ne nevezd Szárajnak, mert Sára a neve.

16. vers

Megáldom őt, és fiút is adok tőle neked, és megáldom, hogy népek támadjanak belőle, és népek királyai származzanak tőle.

17. vers

Ekkor arcra borult Ábrahám, és nevetett, mert azt gondolta szívében: vajon százesztendős embernek lehet-e gyermeke? Avagy Sára kilencvenesztendős lévén szülhet-e?

18. vers

Ábrahám ezt mondta Istennek: Bárcsak Izmael élne teelőtted!

19. vers

Isten pedig azt mondta: Feleséged, Sára kétség nélkül fiút szül neked, akit Izsáknak nevezel, és megerősítem szövetségemet ővele és az ő ivadékaival, örökkévaló szövetségül.

20. vers

Izmael felől is meghallgatlak: Íme, megáldom, megszaporítom és fölöttébb megsokasítom őt. Tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem.

21. vers

Szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal, akit Sára szül neked ez idő tájt, a következő esztendőben.

22. vers

Amikor Isten befejezte a vele való beszédet, fölment Ábrahámtól.

23. vers

Vette azért Ábrahám a fiát, Izmaelt és háza minden szülöttjét és azt is mind, akit pénzen vett, minden férfit Ábrahám háza népe közül, és körülmetélte férfitestüknek bőrét még azon a napon, ahogyan meghagyta neki Isten.

24. vers

Ábrahám pedig kilencvenkilenc esztendős volt, mikor körülmetélte férfitestének bőrét.

25. vers

Fia, Izmael tizenhárom esztendős volt, mikor körülmetélték.

26. vers

Ugyanazon a napon metéltetett körül Ábrahám és Izmael, az ő fia.

27. vers

És vele együtt körülmetélték házának minden férfitagját, háza szülötteit és akiket idegen embertől pénzen vásároltak.