Mózes első könyve

23. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Sára élete százhuszonhét esztendő volt. Ezek Sára életének esztendei.


2. vers

És meghalt Sára Kirjat-Arbában, azaz Hebrónban, a Kánaán földjén, és bement Ábrahám Sárához, hogy gyászolja és elsirassa őt.


3. vers

Azután fölkelt Ábrahám az ő halottja mellől, és így szólt Hét fiaihoz:


4. vers

Idegen és jövevény vagyok közöttetek, adjatok nekem sírhelynek való birtokot tinálatok, hadd temessem oda a halottamat.


5. vers

Így feleltek Hét fiai Ábrahámnak:


6. vers

Hallgass meg minket, uram. Istentől való fejedelem vagy te közöttünk. Amelyik a legtisztességesebb a mi temetőhelyeink közül, abba temesd el halottadat. Egyikőnk sem tagadja meg tőled az ő temetőhelyét, hogy eltemethesd halottadat.


7. vers

Ekkor fölkelt Ábrahám, és meghajtotta magát a föld népe előtt, Hét fiai előtt,


8. vers

és így szólt hozzájuk: Ha azt akarjátok, hogy eltemessem az én halottamat, hallgassatok meg engem, és esedezzetek érettem Efrón előtt, Cóhar fia előtt,


9. vers

hogy adja nekem Makpéla barlangját, mely az övé, és mezejének szélén van. Igaz árán adja el nekem, sírhelynek való birtokul köztetek.


10. vers

Efrón pedig Hét fiai között ült. Így felelt a hettita Efrón Ábrahámnak, Hét fiainak és mindazoknak hallatára, akik bementek városa kapuján:


11. vers

Nem úgy, uram, hallgass meg engem: azt a mezőt neked adom, és a barlangot, amely abban van, szintén neked adom népem fiainak szeme láttára, hogy ott temesd el a halottadat.


12. vers

Erre Ábrahám meghajtotta magát a föld népe előtt,


13. vers

és így szólt Efrónhoz a föld né­pének hallatára: Ha mégis meghallgatnál engem! Megadom a mező árát, fogadd el tőlem! Azután eltemetem ott az én halottamat.


14. vers

Efrón így felelt Ábrahámnak:


15. vers

Uram! Hallgass meg engem. Négyszáz ezüstsékelt ér az a föld, mi az köztem és közted? Csak temesd el a te halottadat.


16. vers

Engedett azért Ábrahám Efrónnak, és kimérte az ezüstöt, amelyet mondott Hét fiainak hallatára, a kereskedőknél használt négyszáz ezüstsékelt.


17. vers

Így lett Efrón Makpélában levő mezeje, amely Mamréval szemben van, a mező a benne levő barlanggal és a mezőn levő minden fa az egész határban körös-körül


18. vers

Ábrahám birtoka, Hét fiainak és mindazoknak szeme előtt, akik városa kapuján bementek.


19. vers

Azután eltemette Ábrahám a feleségét, Sárát, Makpéla mezejének barlangjába, Mamréval szemben. Ez ma Hebrón, a Kánaán földjén.


20. vers

Így jutott a mező és a benne lévő barlang Ábrahám birtokába temetésre való helyül a Hét fiaitól.

Fejezetek:


Könyvek