Mózes első könyve
9. fejezet
1. vers
Azután Isten megáldotta Nóét és fiait, és azt mondta nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
2. vers
Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár. Mindazt, ami nyüzsög a földön, és a tenger minden halát is a kezetekbe adom.
3. vers
Minden mozgó állat, amelyik él, legyen nektek táplálékul, amint a zöld füvet is nektek adom.
4. vers
De a húst az éltető vérrel együtt ne egyétek meg!
5. vers
A ti véreteket is, amelyben az életetek van, számonkérem. Minden élőlénytől számonkérem azt, az ember testvérétől is az ember életét.
6. vers
Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremtette az embert.
7. vers
Ti pedig szaporodjatok, sokasodjatok, és megsokasodva népesítsétek be a földet.
8. vers
Azután ezt mondta Isten Nóénak és fiainak:
9. vers
Én pedig, íme, szövetséget szerzek veletek és utódaitokkal
10. vers
és minden veletek élő állattal: madárral, állattal, minden mezei vaddal; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földön élő állattal.
11. vers
Szövetséget kötök veletek, hogy ezután soha nem vész el özönvíz miatt egy test sem; sosem lesz többé özönvíz a föld elvesztésére.
12. vers
Majd ezt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet örök időkre szerzek köztem és köztetek és minden élő állat között, amely veletek van:
13. vers
Ívemet a felhőkbe helyezem, és ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
14. vers
Amikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben,
15. vers
és megemlékezem szövetségemről, amely köztem és köztetek és minden testből való élő lény között van, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test elvesztésére.
16. vers
Azért tehát legyen az ív a felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten és minden testben élő lény között, amely a földön van.
17. vers
Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet szereztem közöttem és minden test között, mely a földön van.
18. vers
Nóé fiai pedig, akik a bárkából kijöttek, ezek voltak: Sém, Hám és Jáfet. Hám pedig Kánaán atyja.
19. vers
Ezek hárman Nóé fiai, és tőlük népesedett be az egész föld.
20. vers
Nóé pedig földművelő lett, és szőlőt ültetett.
21. vers
És amikor ivott a borból, megrészegedett, és mezítelenül volt a sátra közepén.
22. vers
Hám pedig, Kánaán ősatyja meglátta atyja mezítelenségét, és hírül adta kint levő két testvérének.
23. vers
Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadtak, vállukra vetették, és háttal közelítvén takarták be atyjuk mezítelenségét. Így arccal hátra meg sem látták atyjuk mezítelenségét.
24. vers
Amikor Nóé felserkent mámorából, és megtudta, amit a kisebbik fia cselekedett vele,
25. vers
azt mondta:
Átkozott Kánaán!
Szolgák szolgája legyen
testvérei között!
26. vers
Azután ezt mondta:
Áldott az Úr, Sém Istene,
legyen Kánaán az ő szolgája!
27. vers
Terjessze ki Isten Jáfetet,
lakozzék Sém sátraiban,
és legyen szolgája Kánaán!
28. vers
Nóé pedig az özönvíz után még háromszázötven esztendeig élt.
29. vers
Egész életének ideje kilencszázötven esztendő volt; és azután meghalt.
Könyvek
