Mózes első könyve

32. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Jákób továbbment az útján, és szembejöttek vele Isten angyalai.


2. vers

Azt mondta Jákób, amikor meglátta őket: Isten tábora ez. Ezért Mahanaimnak nevezte azt a helyet.


3. vers

Azután Jákób követeket küldött maga előtt bátyjához, Ézsauhoz Széír földjére, Edóm mezejére.


4. vers

Ezt parancsolta nekik: Ezt mondjátok az én uramnak, Ézsaunak: „Ezt mondja a te szolgád, Jákób: Lábánnál tartózkodtam és időztem mostanáig.


5. vers

Vannak ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak a szemedben.”


6. vers

És visszatértek Jákóbhoz a követek, és ezt mondták: Elmentünk testvéredhez, Ézsauhoz, és már jön is eléd, és négyszáz férfi van vele.


7. vers

Igen megijedt Jákób, és félelmében a népet, amely vele volt, és a juhokat, állatokat és tevéket két seregre osztotta.


8. vers

És azt mondta: Ha eljön Ézsau az egyik seregre, és levágja, a hátramaradt sereg megszabadul.


9. vers

És ezt mondta Jákób: Ó, atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene, Uram! Aki azt mondtad nekem: Térj vissza hazádba, rokonságod közé, s jót teszek veled.


10. vers

Kisebb vagyok minden jótéteményednél és minden hűségednél, amelyeket szolgáddal cselekedtél, mert csak a botommal mentem át ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.


11. vers

Szabadíts meg, kérlek, a bátyám kezéből, Ézsau kezéből! Félek tőle, hogy rajtam üt, és levág engem, az anyákat a fiakkal együtt.


12. vers

Te pedig azt mondottad: Bizony jót teszek veled, és utódaidat olyanná teszem, mint a tenger homokja, mely meg nem számlálható annak sokasága miatt.


13. vers

Ott hált azon az éjszakán, és ajándékot választott Ézsaunak, az ő bátyjának abból, ami a kezénél volt:


14. vers

kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz juhot és húsz kost,


15. vers

har­minc szoptatós tevét a csikóikkal, negyven tehenet, tíz bikát, húsz nőstény szamarat és tíz szamárcsikót.


16. vers

És szolgái kezébe adta, minden nyájat külön-külön, és mondta szolgáinak: Menjetek el előttem, és hagyjatok távolságot nyáj és nyáj között.


17. vers

Az elsőnek a következőket parancsolta: Ha a bátyám, Ézsau találkozik veled, és megkérdezi tőled, hogy kinek az embere vagy, hová mész, és kiéi ezek előtted,


18. vers

akkor azt mondjad: Szolgádé, Jákóbé. Ajándék ez, amelyet az én uramnak, Ézsaunak küld, és íme, ő maga is jön utánunk.


19. vers

Ugyanazt parancsolta a másodiknak, a harmadiknak és mindazoknak, akik a nyájak után mentek: Így szóljatok Ézsaunak, amikor találkoztok vele.


20. vers

Ezt is mondjátok: Íme, Jákób, a te szolgád utánunk jön. Mert így gondolkodott: Megengesztelem őt az ajándékkal, amely előttem megy, és ha azután kerülök szembe vele, talán kedves lesz előtte a személyem.


21. vers

Elöl ment tehát az ajándék. Ő pedig azon az éjjelen a seregnél hált.


22. vers

Majd fölkelt még azon az éjszakán, vette két feleségét, két szolgálóját, tizenegy gyermekét, és átment a Jabbók révén.


23. vers

Vette hát és átköltöztette őket a vízen, azután átköltöztette mindenét, amije csak volt.


24. vers

Jákób pedig egyedül maradt, és tusakodott vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.


25. vers

Aki, mikor látta, hogy nem vehet rajta erőt, megérintette a csípője forgócsontját, és Jákób csípőjének a forgócsontja kiment a helyéből a vele való tusakodás közben.


26. vers

És mondta: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. Jákób ezt felelte: Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem.


27. vers

Ekkor azt mondta neki: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób.


28. vers

Erre azt mondta: Nem Jákóbnak hívnak ezután, hanem Izráelnek, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.


29. vers

És kérte Jákób: Mondd meg, kérlek, a nevedet! Ő pedig ezt felelte: Ugyan miért kérded a nevemet? És ott megáldotta őt.


30. vers

Jákób pedig azt a helyet Penúélnek nevezte, ezt mondván: Láttam Istent színről színre, és megszabadult a lelkem.


31. vers

És a nap már fölkelt, amint elment Penúél mellett, ő pedig sántított a csípőjére.


32. vers

Ezért nem eszik Izráel fiai az állatok forgócsontjának inahúsát mind e mai napig, mivel ő megérintette Jákób csípőjének forgócsontját és inahúsát.

Fejezetek:


Könyvek