Mózes első könyve
29. fejezet
1. vers
Jákób azután útra kelt, és elment a keleten lakók földjére.
2. vers
Látta, hogy íme, egy kút van a mezőn, és körülötte három juhnyáj hever. Abból a kútból szokták itatni a nyájakat, de a kút száján egy nagy kő volt.
3. vers
Mikor pedig ott minden nyáj összeverődik, elgördítik a követ a kút szájáról a pásztorok, és megitatják a juhokat, majd ismét a helyére teszik a követ, a kút szájára.
4. vers
Jákób megkérdezte őket: Honnan valók vagytok, testvéreim? Ők azt felelték: Háránból.
5. vers
Erre azt kérdezte tőlük: Ismeritek-e Lábánt, Náhór fiát? Ők így feleltek: Ismerjük.
6. vers
Azután megkérdezte: Egészségben van-e? Azok ráfeleltek: Egészségben, és leánya, Ráhel, íme, éppen itt jön a juhokkal.
7. vers
Erre így szólt Jákób: Íme, még nagyon fenn van a nap, nincs ideje, hogy betereljék a jószágot, itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek!
8. vers
Azok pedig így feleltek: Nem tehetjük, míg minden nyáj össze nem verődik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassunk.
9. vers
Még beszélgetett velük, amikor megérkezett Ráhel az atyja juhaival, melyeket ő legeltetett.
10. vers
Amint meglátta Jákób Ráhelt, anyja bátyjának, Lábánnak leányát és Lábánnak, anyja bátyjának juhait, odalépett, és elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta anyja bátyjának, Lábánnak juhait.
11. vers
Majd megcsókolta Ráhelt, és nagy fennszóval sírt.
12. vers
Majd elbeszélte Jákób Ráhelnak, hogy ő a leány atyjának rokona, és Rebekának fia. A leány pedig elfutott, és elmondta az atyjának.
13. vers
Mikor Lábán Jákóbnak, a húga fiának hírét vette, eléfutott, megölelte és megcsókolta, bevitte a házába, és Jákób mindent elbeszélt Lábánnak.
14. vers
Azt mondta neki Lábán: Bizony, én csontom és húsom vagy te! És nála lakott egy hónapig.
15. vers
Azután azt mondta Lábán Jákóbnak: Hát ingyen szolgálj-e engem, mert rokonom vagy? Mondd meg nekem, mi legyen a béred!
16. vers
Lábánnak pedig volt két leánya: a nagyobbik neve Lea, a kisebbik neve Ráhel.
17. vers
Leának pedig gyenge szeme volt, de Ráhel szép termetű és szép tekintetű volt.
18. vers
Megszerette azért Jákób Ráhelt, és ezt mondta: Szolgállak téged hét esztendeig kisebbik leányodért, Ráhelért.
19. vers
Erre azt mondta Lábán: Jobb neked adnom őt, mintha másnak adnám, maradj hát nálam!
20. vers
Jákób tehát hét esztendeig szolgált Ráhelért, és az csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt.
21. vers
És így szólt Jákób Lábánnak: Add hozzám a feleségemet, mert az időm letelt, hadd menjek be hozzá.
22. vers
Erre összegyűjtötte Lábán annak a helynek minden népét, és lakodalmat szerzett.
23. vers
Este pedig vette a leányát, Leát, bevitte Jákóbhoz, és ő bement hozzá.
24. vers
Lábán a szolgálóleányát, Zilpát szolgálóul adta leányának, Leának.
25. vers
És reggelre kelve látja Jákób: Íme, Lea volt az! Ezt mondta azért Lábánnak: Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltalak téged? Miért csaptál be?
26. vers
Lábán pedig azt felelte: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbik leányt adják oda a nagyobbik előtt.
27. vers
Töltsd el ennek a hetét, azután őt is neked adjuk, ha szolgálsz nálam még hét esztendeig.
28. vers
Jákób tehát akképpen cselekedett, eltöltötte azt a hetet, Lábán pedig neki adta leányát, Ráhelt feleségül.
29. vers
És Lábán leányának, Ráhelnek adta a maga szolgálólányát, Bilhát, hogy szolgálja őt.
30. vers
És bement Jákób Ráhelhez is, és jobban szerette Ráhelt, mint Leát, és még hét esztendeig szolgált Lábánnál.
31. vers
Az Úr pedig látta Lea megvetett voltát, és megnyitotta méhét. Ráhel ellenben meddő volt.
32. vers
Fogant tehát Lea méhében, és fiút szült, és Rúbennek nevezte, mert azt mondta: Meglátta az Úr a nyomorúságomat. Most már szeretni fog engem a férjem.
33. vers
Azután ismét várandós lett, és fiút szült, és ezt mondta: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nekem ezt a fiút is. És Simeonnak nevezte el.
34. vers
És megint várandós lett, fiút szült, és így szólt: Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki. Azért Lévinek nevezte el.
35. vers
És ismét várandós lett, fiút szült, és ezt mondta: Most már hálát adok az Úrnak. S a fiút Júdának nevezte, és többet nem szült.
Könyvek
