Mózes első könyve
capítulo 29
verso 1
Jákób azután útra kelt, és elment a keleten lakók földjére.
verso 2
Látta, hogy íme, egy kút van a mezőn, és körülötte három juhnyáj hever. Abból a kútból szokták itatni a nyájakat, de a kút száján egy nagy kő volt.
verso 3
Mikor pedig ott minden nyáj összeverődik, elgördítik a követ a kút szájáról a pásztorok, és megitatják a juhokat, majd ismét a helyére teszik a követ, a kút szájára.
verso 4
Jákób megkérdezte őket: Honnan valók vagytok, testvéreim? Ők azt felelték: Háránból.
verso 5
Erre azt kérdezte tőlük: Ismeritek-e Lábánt, Náhór fiát? Ők így feleltek: Ismerjük.
verso 6
Azután megkérdezte: Egészségben van-e? Azok ráfeleltek: Egészségben, és leánya, Ráhel, íme, éppen itt jön a juhokkal.
verso 7
Erre így szólt Jákób: Íme, még nagyon fenn van a nap, nincs ideje, hogy betereljék a jószágot, itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek!
verso 8
Azok pedig így feleltek: Nem tehetjük, míg minden nyáj össze nem verődik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassunk.
verso 9
Még beszélgetett velük, amikor megérkezett Ráhel az atyja juhaival, melyeket ő legeltetett.
verso 10
Amint meglátta Jákób Ráhelt, anyja bátyjának, Lábánnak leányát és Lábánnak, anyja bátyjának juhait, odalépett, és elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta anyja bátyjának, Lábánnak juhait.
verso 11
Majd megcsókolta Ráhelt, és nagy fennszóval sírt.
verso 12
Majd elbeszélte Jákób Ráhelnak, hogy ő a leány atyjának rokona, és Rebekának fia. A leány pedig elfutott, és elmondta az atyjának.
verso 13
Mikor Lábán Jákóbnak, a húga fiának hírét vette, eléfutott, megölelte és megcsókolta, bevitte a házába, és Jákób mindent elbeszélt Lábánnak.
verso 14
Azt mondta neki Lábán: Bizony, én csontom és húsom vagy te! És nála lakott egy hónapig.
verso 15
Azután azt mondta Lábán Jákóbnak: Hát ingyen szolgálj-e engem, mert rokonom vagy? Mondd meg nekem, mi legyen a béred!
verso 16
Lábánnak pedig volt két leánya: a nagyobbik neve Lea, a kisebbik neve Ráhel.
verso 17
Leának pedig gyenge szeme volt, de Ráhel szép termetű és szép tekintetű volt.
verso 18
Megszerette azért Jákób Ráhelt, és ezt mondta: Szolgállak téged hét esztendeig kisebbik leányodért, Ráhelért.
verso 19
Erre azt mondta Lábán: Jobb neked adnom őt, mintha másnak adnám, maradj hát nálam!
verso 20
Jákób tehát hét esztendeig szolgált Ráhelért, és az csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt.
verso 21
És így szólt Jákób Lábánnak: Add hozzám a feleségemet, mert az időm letelt, hadd menjek be hozzá.
verso 22
Erre összegyűjtötte Lábán annak a helynek minden népét, és lakodalmat szerzett.
verso 23
Este pedig vette a leányát, Leát, bevitte Jákóbhoz, és ő bement hozzá.
verso 24
Lábán a szolgálóleányát, Zilpát szolgálóul adta leányának, Leának.
verso 25
És reggelre kelve látja Jákób: Íme, Lea volt az! Ezt mondta azért Lábánnak: Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltalak téged? Miért csaptál be?
verso 26
Lábán pedig azt felelte: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbik leányt adják oda a nagyobbik előtt.
verso 27
Töltsd el ennek a hetét, azután őt is neked adjuk, ha szolgálsz nálam még hét esztendeig.
verso 28
Jákób tehát akképpen cselekedett, eltöltötte azt a hetet, Lábán pedig neki adta leányát, Ráhelt feleségül.
verso 29
És Lábán leányának, Ráhelnek adta a maga szolgálólányát, Bilhát, hogy szolgálja őt.
verso 30
És bement Jákób Ráhelhez is, és jobban szerette Ráhelt, mint Leát, és még hét esztendeig szolgált Lábánnál.
verso 31
Az Úr pedig látta Lea megvetett voltát, és megnyitotta méhét. Ráhel ellenben meddő volt.
verso 32
Fogant tehát Lea méhében, és fiút szült, és Rúbennek nevezte, mert azt mondta: Meglátta az Úr a nyomorúságomat. Most már szeretni fog engem a férjem.
verso 33
Azután ismét várandós lett, és fiút szült, és ezt mondta: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nekem ezt a fiút is. És Simeonnak nevezte el.
verso 34
És megint várandós lett, fiút szült, és így szólt: Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki. Azért Lévinek nevezte el.
verso 35
És ismét várandós lett, fiút szült, és ezt mondta: Most már hálát adok az Úrnak. S a fiút Júdának nevezte, és többet nem szült.
Libros
