Mózes első könyve
capítulo 11
verso 1
Az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde volt.
verso 2
Mikor azután kelet felől elindultak, Sineár földjén egy síkságot találtak, és ott letelepedtek.
verso 3
Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük jól ki! A tégla lett nekik kő gyanánt, a szurok pedig habarcs gyanánt.
verso 4
Ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén!
verso 5
Az Úr pedig leszállt, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet az emberek fiai építettek.
verso 6
Ezt mondta az Úr: Íme, e nép egy, és az egésznek egy a nyelve, de munkájának ez csak a kezdete. Bizony semmi sem gátolja, hogy véghez vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban.
verso 7
Nosza, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás beszédét!
verso 8
Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész föld színére, és abbahagyták a város építését.
verso 9
Azért nevezték azt Bábelnak, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az egész föld színére.
verso 10
Ez Sém nemzetsége: Sém százesztendős korában nemzette Arpaksadot, két évvel az özönvíz után.
verso 11
Sém, miután Arpaksadot nemzette, ötszáz esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
verso 12
Arpaksad pedig harmincöt esztendős volt, amikor Selahot nemzette.
verso 13
Arpaksad, miután Selahot nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
verso 14
Selah pedig harmincesztendős volt, amikor Hébert nemzette.
verso 15
Selah, miután Hébert nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
verso 16
Héber pedig harmincnégy esztendős volt, amikor Peleget nemzette.
verso 17
Héber, miután Peleget nemzette, négyszázharminc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
verso 18
Peleg pedig harmincesztendős volt, amikor Reút nemzette.
verso 19
Peleg, miután Reút nemzette, kétszázkilenc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
verso 20
Reú pedig harminckét esztendős volt, amikor Szerúgot nemzette.
verso 21
Reú, miután Szerúgot nemzette, kétszázhét esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
verso 22
Szerúg pedig harmincesztendős volt, amikor Náhórt nemzette.
verso 23
Szerúg, miután Náhórt nemzette, kétszáz esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
verso 24
Náhór pedig huszonkilenc esztendős volt, amikor Tárét nemzette.
verso 25
Náhór, miután Tárét nemzette, száztizenkilenc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
verso 26
Táré pedig hetvenesztendős volt, és nemzette Abrámot, Náhórt és Háránt.
verso 27
Ez Táré nemzetsége: Táré Abrámot, Náhórt és Háránt nemzette. Hárán pedig Lótot nemzette.
verso 28
Hárán pedig meghalt apja, Táré szeme előtt, szülőföldjén, Úr-Kaszdimban.
verso 29
Abrám és Náhór pedig feleséget vettek maguknak. Abrám feleségének a neve Száraj volt, Náhór feleségének pedig Milká; ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának leánya.
verso 30
Száraj pedig meddő volt, nem volt gyermeke.
verso 31
És fogta Táré Abrámot, a fiát és Lótot, Hárán fiát, az unokáját és Szárajt, a menyét, Abrámnak, az ő fiának feleségét, és elindultak együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kánaán földjére menjenek. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek.
verso 32
Táré pedig kétszázöt esztendős volt, amikor meghalt Háránban.
Libros
