Mózes első könyve

capítulo 13


Capítulos:


verso 1

Abrám feljött Egyiptomból a déli tartományba, feleségével és mindenével együtt, és Lót is vele jött.


verso 2

Abrámnak pedig sok jószága, ezüstje és aranya volt.


verso 3

Egyik helyről a másikra ment dél felől egészen Bételig, oda, ahol először volt a sátra, Bétel és Aj között;


verso 4

annak az oltárnak a helyéig, melyet ott korábban készített. És ott segítségül hívta Abrám az Úr nevét.


verso 5

Lótnak is, aki Abrámmal járt, voltak juhai, ökrei és sátrai,


verso 6

és nem bírta eltartani őket az a föld, hogy együtt lakjanak. Mivel sok jószáguk volt, nem lakhattak együtt.


verso 7

Viszálykodás is támadt Abrám jószágainak és Lót jószágainak a pásztorai között. Akkor még a kánaániak és a perizziek is ott laktak azon a földön.


verso 8

Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köztem és közted, se az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk.


verso 9

Hát nincs előtted az egész föld? Kérlek, válj el tőlem. Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mész, én balra térek.


verso 10

Fölemelte azért Lót a szemét, és látta, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította volna az Úr Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje.


verso 11

Lót tehát a Jordán egész mellékét választotta magának, és elköltözött kelet felé. Így hát elváltak egymástól.


verso 12

Abrám Kánaán földjén telepedett le, Lót pedig a Jordán melléki városokban és Sodomáig sátorozott.


verso 13

Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök voltak az Úr előtt.


verso 14

Az Úr pedig azt mondta Abrámnak, miután Lót elvált tőle: Emeld fel szemedet, és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra.


verso 15

Mert az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak adom örökre.


verso 16

Olyanná teszem magodat, mint a föld pora; hogy ha valaki megszámlálhatja a föld porát, a te utódaid is megszámlálhatók lesznek.


verso 17

Kelj fel, járd be ezt az országot hosszában és széltében, mert neked adom.


verso 18

Fölszedte azért Abrám a sátrát, elment, és letelepedett Mamré tölgyesében Hebrón vidékén, és oltárt épített ott az Úrnak.

Capítulos:


Libros