Mózes első könyve
capítulo 47
verso 1
József elment, és tudtára adta a fáraónak: Atyám és testvéreim idejöttek Kánaán földjéről juhaikkal, barmaikkal és mindenükkel, amijük van, és most Gósen földjén vannak.
verso 2
Maga mellé vett ötöt testvérei közül, és a fáraó elé állította őket.
verso 3
A fáraó azt kérdezte a testvérektől: Mi a foglalkozásotok? Ők így feleltek: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint az atyáink.
verso 4
Majd azt mondták a fáraónak: Azért jöttünk, hogy e földön megtelepedjünk, mert a te szolgáid állatainak nincs legelőjük, mivel hatalmassá lett az éhség Kánaán földjén. Hadd lakjanak azért most a te szolgáid Gósen földjén.
verso 5
A fáraó így szólt Józsefhez: Atyád és testvéreid idejöttek hozzád.
verso 6
Egyiptom földje, íme, előtted van. E föld legjobb részén telepítsd le atyádat és testvéreidet, hadd lakjanak a Gósen földjén. Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük rátermett emberek, tedd azokat az én jószágaim gondviselőivé.
verso 7
József bevezette atyját, Jákóbot is, és a fáraó elé állította. Jákób köszöntötte a fáraót.
verso 8
Ő ezt kérdezte Jákóbtól: Hány esztendős vagy?
verso 9
Jákób ezt felelte a fáraónak: Vándorlásom esztendeinek száma százharminc esztendő. Életem esztendeinek napjai kevesek és nyomorúságosak voltak, nem érték el atyáim élete esztendeinek napjait, ameddig ők vándoroltak.
verso 10
Majd megáldotta Jákób a fáraót, és kiment a fáraó elől.
verso 11
Letelepítette hát József atyját és testvéreit, és birtokot adott nekik Egyiptom földjén, az ország legjobb részén, Ramszesz földjén, ahogy a fáraó megparancsolta.
verso 12
Ellátta József atyját és testvéreit és atyjának egész háza népét kenyérrel, a gyermekeik számának megfelelően.
verso 13
Kenyér nem volt az egész földkerekségen, mert igen nagy volt az éhínség, és Egyiptom és Kánaán földje elalélt az éhség miatt.
verso 14
József pedig összeszedett minden pénzt, ami Egyiptom és Kánaán földjén található volt, a gabona fejében, amelyet vásároltak. Ezt a pénzt bevitte József a fáraó házába.
verso 15
Amikor elfogyott a pénz Egyiptom földjén is, Kánaán földjén is, egész Egyiptom Józsefhez ment, és azt mondták: Adj nekünk kenyeret! Miért haljunk meg szemed láttára azért, mert nincs pénz?
verso 16
József így felelt: Hozzátok ide jószágaitokat, adok nektek jószágaitokért, ha már nincs pénz.
verso 17
Erre elvitték jószágaikat Józsefhez, és az adott nekik kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért. Eltartotta őket abban az esztendőben kenyérrel minden jószágukért.
verso 18
Amikor eltelt az esztendő, a második esztendőben is elmentek hozzá, és így szóltak: Nem titkolhatjuk el uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és nyájaink mind az én uramnál vannak. Amint látja az én uram, semmink sem maradt, csak a testünk és a földünk.
verso 19
Miért vesszünk el szemed láttára mind mi magunk, mind a földünk? Vegyél meg minket és a földünket a kenyérért cserébe, és mi a földünkkel együtt a fáraó szolgái leszünk. Csak adj magot, hogy éljünk, s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el.
verso 20
József tehát megvette egész Egyiptom földjét a fáraónak, mert az egyiptomiak mind eladták a földjüket, mivel elhatalmasodott rajtuk az éhség. Így a föld a fáraóé lett.
verso 21
A népet pedig egyik városból a másikba telepítette, Egyiptom egyik határszélétől a másik széléig.
verso 22
Csak a papok földjét nem vette meg, mert a papoknak szabott részük volt a fáraótól, és abból a szabott részből éltek, amit a fáraó adott nekik. Ezért nem adták el a földjüket.
verso 23
Akkor József ezt mondta a népnek: Íme, a mai napon megvettelek titeket és földeteket a fáraónak. Itt van számotokra a mag, vessétek be a földet!
verso 24
Betakarításkor adjatok a fáraónak egyötöd részt, négy rész pedig legyen a tietek a mező bevetésére és élelmetekre, mind magatoknak, mind házatok népének és gyermekeiteknek eledelül.
verso 25
Ők ezt felelték: Megmentetted az életünket. Hadd találjunk kegyelmet uram szeme előtt, és mi a fáraó szolgái leszünk.
verso 26
És törvénnyé tette azt József mind e mai napig Egyiptom földjén, hogy a fáraóé az ötödrész, egyedül csak a papok földje nem volt az övé.
verso 27
Izráel tehát Egyiptomban a Gósen földjén lakott, megörökölték azt, megszaporodtak és nagyon-nagyon megsokasodtak ott.
verso 28
Jákób pedig tizenhét esztendeig élt Egyiptom földjén, és élete esztendeinek ideje száznegyvenhét esztendő volt.
verso 29
Mikor elközelgettek Izráel halálának napjai, hívatta fiát, Józsefet, és ezt mondta neki: Ha kedves vagyok előtted, kérlek, tedd a kezedet a csípőm alá, és légy hozzám szeretettel és hűséggel; kérlek, ne Egyiptomban temess el engem.
verso 30
Miután elalszom az én atyáimmal, vigyél ki engem Egyiptomból, és temess el az ő sírjukba. József így felelt: Szavaid szerint fogok cselekedni.
verso 31
Majd így szólt fiához: Esküdj meg nekem! És megesküdött neki. Ekkor Izráel leborult az ágy fejénél.
Libros
