Mózes első könyve
capítulo 18
verso 1
Azután megjelent neki az Úr Mamré tölgyesében, ahogy ő a sátor ajtajában ült, a hőség idejében.
verso 2
Fölemelte szemét, és látta, hogy íme, három férfi áll előtte. Meglátva őket, eléjük sietett a sátor ajtajából, és földig hajolt.
verso 3
Ezt mondta: Jó Uram, ha kedves vagyok előtted, kérlek, ne kerüld el szolgádat.
verso 4
Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, mossátok meg a lábatokat, és dőljetek le a fa alatt.
verso 5
Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy fölfrissüljetek, mert azért tértetek be szolgátokhoz, azután továbbmehettek. Ők ezt mondták: Tégy úgy, ahogy mondtad.
verso 6
Besietett Ábrahám a sátorba Sárához, és így szólt: Siess, gyúrj meg három mérték finomlisztet, és csinálj pogácsát.
verso 7
A csordához is elfutott Ábrahám, és hozott egy gyenge kövér borjút, és a szolgának adta, az pedig sietett, hogy elkészítse.
verso 8
Azután fogta a vajat, tejet és az elkészített borjút, és eléjük tette. Ő pedig mellettük állt a fa alatt, amíg ők ettek.
verso 9
S megkérdezték tőle: Hol van Sára, a feleséged? Ő pedig ezt felelte: Itt van a sátorban.
verso 10
Erre így szólt egyikük: Egy év múlva ilyenkor bizonnyal visszatérek hozzád, és íme, akkor feleségednek, Sárának fia lesz. Sára pedig a háta mögött hallgatózott, a sátor ajtajában.
verso 11
Ábrahám és Sára élemedett korú öregek voltak, és Sáránál már megszűnt az asszonyi természet.
verso 12
Ezért Sára nevetett magában, és azt gondolta: Vénségemre lehet-e gyönyörűségem? Meg az uram is öreg!
verso 13
Az Úr azt mondta Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondva: vajon csakugyan szülhetek-e, holott megvénhedtem?
verso 14
Avagy az Úrnak lehetetlen-e valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.
verso 15
Sára pedig tagadott, és ezt mondta: Nem nevettem; mivelhogy félt. De az Úr azt mondta: Nem úgy van, mert bizony nevettél.
verso 16
Azután fölkeltek azok a férfiak, és Sodoma felé tartottak. Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje őket.
verso 17
Ezt mondta az Úr: Eltitkoljam-e Ábrahámtól, amit tenni akarok?
verso 18
Hiszen Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz, és megáldatik benne a föld minden nemzetsége.
verso 19
Mert tudom róla, hogy megparancsolja fiainak és háza népének, hogy őrizzék meg az Úr útját, cselekedjenek az igazság és törvény szerint, hogy beteljesítse az Úr, amit szólt Ábrahám felől.
verso 20
Azután azt mondta az Úr: Mivel Sodoma és Gomora kiáltása megsokasodott, és mivel bűnük fölöttébb súlyossá vált,
verso 21
lemegyek, és megnézem, hogy vajon teljesen a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-e, vagy sem, mert tudni akarom.
verso 22
Akkor a férfiak megfordultak, és elindultak Sodomába. Ábrahám pedig még az Úr előtt állt.
verso 23
Közelebb lépett Ábrahám, és ezt mondta: Vajon elveszted-e az igazat is a gonosszal együtt?
verso 24
Talán van ötven igaz abban a városban. Vajon elveszted-e, és nem kedvezel a helynek az ötven ott lakó igazért?
verso 25
Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal együtt, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz; távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot?
verso 26
Az Úr ezt felelte: Ha találok Sodomában a városon belül ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek érettük.
verso 27
Ábrahám erre azt mondta: Immár merészkedtem szólni az én Uramnak, noha por és hamu vagyok.
verso 28
Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-e az öt miatt az egész várost? Ő ezt mondta: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.
verso 29
Ismét szólt hozzá Ábrahám, ezt kérdezvén: Hát ha negyven található ott? Ő azt mondta: Nem teszem meg a negyvenért.
verso 30
Megint szólt Ábrahám: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram, ha szólok: hát ha harmincat lehet találni? Ő így felelt: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat.
verso 31
És azt mondta Ábrahám: Ismét merészkedtem szólni az én Uramnak: hát ha húszat lehet ott találni? Így felelt erre az Úr: Nem vesztem el a húszért.
verso 32
És mondta végül: Ne haragudjék, kérlek, az én Uram, ha szólok még ez egyszer: hát ha tízet lehet találni? S ő ezt felelte: Nem vesztem el a tízért.
verso 33
És elment az Úr, miután befejezte Ábrahámmal a beszélgetését, Ábrahám pedig visszatért a lakóhelyére.
Libros
