Mózes első könyve
capítulo 24
verso 1
Ábrahám pedig öreg, élemedett korú ember volt, és az Úr mindenben megáldotta.
verso 2
Mondta azért Ábrahám háza legöregebb szolgájának, aki mindenét intézte: Tedd a kezed a csípőm alá,
verso 3
hogy megeskesselek az Úrra, a mennynek és a földnek Istenére, hogy nem a kánaániak leányai közül veszel feleséget fiamnak, akik között lakom,
verso 4
hanem elmész az én hazámba, a rokonaim közé, és onnan veszel feleséget fiamnak, Izsáknak.
verso 5
Mondta pedig neki a szolga: Ha az a leányzó nem akarna eljönni velem e földre, akkor visszavigyem-e fiadat arra a földre, ahonnan jöttél?
verso 6
Felelt neki Ábrahám: Vigyázz, a fiamat vissza ne vidd oda!
verso 7
Az Úr, a mennynek Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről, aki szólt hozzám, és megesküdött nekem: „A te magodnak adom ezt a földet”, elbocsátja előtted angyalát, hogy onnan végy fiamnak feleséget.
verso 8
Hogyha pedig nem akar a leányzó eljönni veled, mentes leszel a nekem tett eskü alól. Csak vissza ne vidd oda a fiamat!
verso 9
Erre a szolga urának, Ábrahámnak a csípője alá tette kezét, és megesküdött neki e dologról.
verso 10
És vett a szolga tíz tevét az ura tevéi közül, és elindult. És urának minden java őrá volt bízva. Fölkelt tehát, és elment Mezopotámiába, Náhór városába.
verso 11
És estefelé, amikor a leányok vizet meríteni járnak, megpihentette a tevéket a városon kívül egy kútnál.
verso 12
Ekkor ezt mondta: Uram, uramnak, Ábrahámnak Istene, hozd elém még ma, akit keresek, és légy kegyelmes az én uram, Ábrahám iránt.
verso 13
Íme, én a víz forrása mellé állok, amikor a város lakosainak leányai kijönnek vizet meríteni.
verso 14
Legyen azért, hogy amelyik leánynak ezt mondom: „Döntsd meg a korsódat, hogy igyam!”, ő pedig azt fogja mondani: „Igyál, sőt a tevéidet is megitatom”, ő az, akit a te szolgádnak, Izsáknak rendeltél; és erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél urammal.
verso 15
Mielőtt befejezte volna a beszédet, íme, korsójával a vállán jött Rebeka, Betúélnak, Milká fiának leánya. Milká pedig Ábrahám testvérének, Náhórnak volt a felesége.
verso 16
A leány pedig fölötte szép ábrázatú volt, hajadon, akit férfi még nem ismert. Aláment a forrásra, megtöltötte a korsóját, és feljött.
verso 17
Akkor a szolga elébe futott, és ezt mondta: Kérlek, adj inni nekem egy kis vizet a korsódból.
verso 18
Az pedig mondta: Igyál, uram! És sietve leeresztette a korsót a kezébe, és inni adott a szolgának.
verso 19
Miután pedig eleget adott neki inni, ezt mondta: A tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak.
verso 20
Sietve kiürítette korsóját a vályúba, ismét elfutott a forrásra, és merített az összes tevéjének.
verso 21
Az ember pedig álmélkodva nézte, és figyelt, mert tudni szerette volna, vajon szerencséssé teszi-e az Úr az útját vagy nem.
verso 22
Amikor a tevék már eleget ittak, elővett az ember egy aranyfüggőt, amelynek a súlya fél sékel, és két karperecet, amelynek a súlya tíz aranysékel volt.
verso 23
És azt kérdezte: Kinek a leánya vagy? Kérlek, mondd meg nekem: van-e atyád házában hely nekünk, ahol megalhatunk?
verso 24
Ő pedig ezt felelte: Betúél leánya vagyok, Milká fiáé, akit ő Náhórnak szült.
verso 25
Azt is mondta még: Van nálunk szalma is, abrak is bőven, és alvóhely is van.
verso 26
Akkor meghajolt az az ember, és imádta az Urat.
verso 27
Ezt mondta: Áldott az Úr, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg irgalmasságát és hűségét az én uramtól. Mert az Úr vezérelt engem ezen az utamon az én uram testvéreinek házához.
verso 28
Közben elfutott a leányzó, és elbeszélte anyja házában, ami történt.
verso 29
Rebekának pedig volt egy bátyja, akinek Lábán volt a neve. Ez a Lábán kisietett ahhoz az emberhez a forráshoz.
verso 30
Amikor látta a függőt és a pereceket a húga karján, és hallotta húgának, Rebekának beszédét, aki elmondta: „Így és így szólt hozzám az a férfi”, akkor kiment a férfiúhoz, aki ott állt még a tevék mellett a forrásnál,
verso 31
és megszólította: Jöjj be, Isten áldott embere, mit állsz idekinn?! Hiszen én már elkészítettem a házat, és a tevéknek is van hely.
verso 32
Bement azért a férfi a házba, ő pedig leszerszámozta a tevéket, és szalmát és abrakot adott nekik. Az ő és a vele levő emberek lábának megmosására pedig vizet adott.
verso 33
És ennivalót tettek elé, de ő azt mondta: Nem eszem, míg elő nem adom mondandómat. Lábán így szólt: Beszélj!
verso 34
Ő pedig mondani kezdte: Én Ábrahám szolgája vagyok.
verso 35
Az Úr pedig igen megáldotta uramat, úgyhogy naggyá lett: juhokat, állatokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat adott neki.
verso 36
És Sára, az én uram felesége fiút szült az én uramnak vénségében, és neki adta mindenét, amije van.
verso 37
Engem pedig megesketett az én uram: Ne végy feleséget a fiamnak a kánaániak leányai közül, akiknek földjén lakom,
verso 38
hanem menj el atyám házához és rokonságom közé, hogy onnan végy feleséget a fiamnak.
verso 39
Mikor pedig azt mondtam uramnak: „És ha nem akar eljönni velem az a leány?”,
verso 40
azt mondta nekem: „Az Úr, akinek színe előtt járok, elbocsátja angyalát teveled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget vehess fiamnak az én nemzetségem közül és atyám házából.
verso 41
Csak akkor leszel fölmentve esketésem alól, ha elmész az én nemzetségem közé. Ha nem adják oda, mentes leszel esketésem alól.”
verso 42
Mikor ma a forráshoz érkeztem, azt mondtam: Uram, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, vajha szerencséssé tennéd utamat, melyen járok!
verso 43
Íme, én e forrás mellé állok. Legyen úgy, hogy az a leányzó, aki kijön vizet meríteni, s akinek azt mondom: „Adj innom egy kevés vizet a korsódból”,
verso 44
azt mondja nekem: „Te is igyál, és tevéidnek is merítek.” Ez a leány legyen a feleség, akit az Úr az én uram fiának rendelt.
verso 45
Még el sem végeztem szívemben e beszédet, és íme, kijött Rebeka korsójával a vállán, lement a forráshoz, és merített, én pedig megszólítottam: Adj innom, kérlek!
verso 46
Ő pedig sietett, és leeresztette korsóját, és azt mondta: Igyál, sőt a tevéidnek is adok inni. És ittam, és a tevéknek is adott inni.
verso 47
Ezt kérdeztem tőle: Kinek a leánya vagy? Ő így felelt: Betúélnak, Náhór fiának a leánya vagyok, akit Milká szült neki. Ekkor a függőt az orrába és a pereceket a karjára tettem.
verso 48
Aztán meghajoltam, imádtam és áldottam az Urat, az én uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki igaz úton vezérelt engem, hogy az én uram testvérének leányát vegyem az ő fiának feleségül.
verso 49
Most azért, ha szeretettel és hűséggel akartok lenni uramhoz, mondjátok meg. Ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra, vagy balra forduljak.
verso 50
Így felelt Lábán és Betúél: Az Úrtól van ez a dolog. Nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat.
verso 51
Íme, előtted van Rebeka, vegyed, menj el. Legyen a te urad fiának a felesége, amint az Úr elvégezte.
verso 52
Amint Ábrahám szolgája hallotta azoknak beszédét, földig hajolt az Úr előtt.
verso 53
És a szolga ezüstedényeket, aranyedényeket és ruhákat hozott elő, és Rebekának adta azokat: drága ajándékokat adott az ő bátyjának és az ő anyjának is.
verso 54
Azután ettek és ittak, ő és a férfiak, akik vele voltak, és ott szálltak meg. Mikor pedig reggel fölkeltek, azt mondta: Bocsássatok el engem az én uramhoz.
verso 55
A leány bátyja és anyja ezt mondta: Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el.
verso 56
A szolga pedig azt mondta nekik: Ne késleltessetek engem, hiszen az Úr szerencséssé tette utamat. Bocsássatok el azért engem, hogy uramhoz menjek.
verso 57
Akkor ezt mondták: Hívjuk elő a leányt, és kérdezzük meg őt!
verso 58
Szólították azért Rebekát, és azt kérdezték tőle: Akarsz-e elmenni e férfiúval? Ő azt felelte: Elmegyek!
verso 59
Elbocsátották azért Rebekát, az ő húgukat és a dajkáját és Ábrahám szolgáját embereivel együtt.
verso 60
Megáldották Rebekát, és ezt mondták neki: Húgunk! Szaporodjál ezerszer ezerszeresen, és magod legyen úr az ő ellenségeinek kapuján.
verso 61
Akkor Rebeka és szolgálóleányai fölkeltek, felültek a tevékre, és követték azt a férfit. Így tehát magával vitte a szolga Rebekát, és elment.
verso 62
Izsák pedig visszatért a Lahajrói-forrástól, és a déli tartományban lakott.
verso 63
És estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre, fölemelte szemét, és látta, hogy íme, tevék jönnek.
verso 64
Rebeka is fölemelte szemét, s meglátta Izsákot, és leszállt a tevéről.
verso 65
Ezt kérdezte a szolgától: Kicsoda az a férfi, aki a mezőn felénk jön? A szolga pedig így felelt: Ő az én uram. Akkor fogta Rebeka a fátylát, és elfedte magát.
verso 66
Elbeszélte azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, amelyeket cselekedett.
verso 67
Izsák pedig bevitte Rebekát anyjának, Sárának sátrába, és elvette feleségül. Szerette őt Izsák, és megvigasztalódott anyja halála után.
Libros
