Mózes első könyve

capítulo 4


Capítulos:


verso 1

Azután Ádám ismerte feleségét, Évát, aki fogant méhében, és megszülte Kaint, és azt mondta: férfit kaptam az Úrtól.


verso 2

Majd ismét szült: annak testvérét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földműves.


verso 3

Egy idő múlva pedig Kain ajándékot vitt az Úrnak a föld gyümölcséből.


verso 4

Ábel is vitt juhainak első elléséből, éspedig azok kövérjéből. És az Úr rátekintett Ábelre és az ő ajándékára.


verso 5

Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekintett, ezért Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét.


verso 6

Erre az Úr így szólt Kainhoz: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejedet?


verso 7

Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyakozik. De te uralkodjál rajta!


verso 8

Azután beszélt Kain Ábellel, a testvérével. És amikor a mezőn voltak, Kain Ábelre, a testvérére támadt, és megölte.


verso 9

Akkor az Úr megkérdezte Kaint: Hol van Ábel, a testvéred? Ő pedig ezt felelte: Nem tudom. Avagy őrizője vagyok én a testvéremnek?


verso 10

De az Úr így szólt: Mit cselekedtél? Testvéred vére kiált hozzám a földről.


verso 11

Most azért átkozott légy, kitaszítva a földről, mely megnyitotta száját, hogy befogadja testvéred vérét a kezedből.


verso 12

Mikor a földet műveled, ne adja az többé neked termőerejét; bujdosó és vándorló légy a földön.


verso 13

Akkor ezt mondta Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, mint amit el tudnék hordozni.


verso 14

Íme, elűzöl ma engem e föld színéről, és színed elől el kell rejtőznöm. Bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor bárki, aki rám talál, megölhet engem.


verso 15

De az Úr azt felelte neki: Sőt inkább, aki megöli Kaint, hétszeresen megbűnhődik. És megbélyegezte az Úr Kaint, hogy senki se ölje meg, aki rátalál.


verso 16

És elment Kain az Úr színe elől, és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre.


verso 17

Azután Kain ismerte a feleségét, aki fogant mé­hében, és megszülte Énókot. És amikor egy várost épített, a fiáról Énóknak nevezte el.


verso 18

Énók fia Irád lett, ő nemzette Mehújáélt, Mehújáél pedig nemzette Metusáélt, és Metusáél nemzette Lámeket.


verso 19

Lámek pedig két feleséget vett magának: az egyik neve Ádá volt, a másiké Cillá.


verso 20

Ádá szülte Jábált. Ő volt a sátorban lakók és a pásztorok atyja.


verso 21

Testvérének pedig Jubál volt a neve. Ő volt az atyja minden lantosnak és síposnak.


verso 22

Cillá pedig Tubálkaint szülte, mindenféle réz- és vasszerszám kovácsolóját; és Tubálkain húgát, Naamát.


verso 23

Akkor ezt mondta Lámek a feleségeinek:

Ádá és Cillá, hallgassatok a szavamra,

Lámek feleségei, halljátok beszédemet:

embert öltem, mert megsebzett,

ifjat öltem, mert megütött.


verso 24

Ha hétszeres a bosszú Kainért,

hetvenhétszeres az Lámekért.


verso 25

Ádám pedig megint ismerte a feleségét, és az fiút szült neki, akit Sétnek nevezett, mert azt mondta: Másik magzatot adott nekem Isten Ábel helyett, akit Kain megölt.


verso 26

Sétnek is született egy fia, akit Énósnak nevezett el. Akkor kezdték segítségül hívni az Úr nevét.

Capítulos:


Libros