Mózes első könyve
capítulo 20
verso 1
Azután elköltözött onnan Ábrahám a déli tartományba, és letelepedett Kádés és Súr között, és Gerárban tartózkodott.
verso 2
Ábrahám azt mondta Sáráról, a feleségéről: A húgom ő. Ezért érte küldött Abímelek, Gerár királya, és elvitette Sárát.
verso 3
De Isten Abímelekhez jött éjjeli álomban, és azt mondta neki: Íme, meghalsz az asszonyért, akit elvettél, holott férjnél van.
verso 4
Abímelek pedig nem illette még az asszonyt, és ezt mondta: Uram, az ártatlan népet is megölöd-e?
verso 5
Avagy nem Ábrahám mondta-e nekem: a húgom ő? S ez is azt mondta: a bátyám ő. Szívem ártatlanságában és kezem tisztaságában cselekedtem ezt.
verso 6
Akkor azt mondta Isten neki álomban: Én is tudom, hogy szíved ártatlanságában művelted ezt, azért én is visszatartottalak attól, hogy vétkezz ellenem; ezért nem engedtem, hogy illessed őt.
verso 7
Most azért add vissza annak az embernek a feleségét, mert próféta ő, és imádkozni fog érted, hogy élj. Ha pedig nem adod vissza, tudd meg, hogy meghalsz minden hozzátartozóddal együtt.
verso 8
Reggel tehát fölkelt Abímelek, és előhívta minden szolgáját, s fülük hallatára mindezeket elbeszélte, és az emberek igen megijedtek.
verso 9
Azután hívatta Abímelek Ábrahámot, és ezt mondta neki: Mit cselekedtél velünk? És mit vétettem ellened, hogy énreám és országomra ilyen nagy bűnt hoztál? Olyan dolgokat cselekedtél ellenem, amiket cselekedni nem szabad!
verso 10
Majd azt mondta Abímelek Ábrahámnak: Mi jutott eszedbe, hogy ezt a dolgot cselekedted?
verso 11
Ábrahám így felelt: Bizony, azt gondoltam: nincs istenfélelem e helyen, és megölnek engem a feleségemért.
verso 12
De valósággal húgom is, apám leánya ő, csakhogy nem az én anyámnak leánya, és így lett feleségemmé.
verso 13
Amikor Isten kibujdostatott engem atyám házából, azt mondtam a feleségemnek: Tedd meg nekem azt a kedvességet, hogy ahová megyünk, mindenütt azt mondod rólam: A bátyám ő.
verso 14
Akkor Abímelek vett juhokat, ökröket, szolgákat és szolgálókat, és Ábrahámnak adta, és visszaadta neki Sárát is, a feleségét.
verso 15
Azt mondta Abímelek: Íme, előtted van országom, ahol jónak tetszik neked, ott lakjál.
verso 16
Sárának pedig ezt mondta: Íme, ezer ezüstpénzt adtam bátyádnak, íme, az neked a szemek befedezője mindazok előtt, akik veled vannak. Így mindenképpen igazolva vagy.*
verso 17
Könyörgött azért Ábrahám Istennek, és meggyógyította Isten Abímeleket, feleségét és szolgálóit; úgyhogy ismét szülhettek.
verso 18
Mert az Úr erősen bezárta Abímelek háza népének méhét Sáráért, Ábrahám feleségéért.
Libros
