Mózes első könyve
capítulo 38
verso 1
Történt abban az időben, hogy Júda elment a testvéreitől, és betért egy adullámi férfihoz, akinek Hírá volt a neve.
verso 2
És meglátta ott Júda egy Súa nevű kánaáni férfi leányát, elvette azt, és bement hozzá.
verso 3
És az fogant a méhében, és fiút szült, és Érnek nevezte.
verso 4
És ismét fogant méhében, s fiút szült, és Ónánnak nevezte.
verso 5
Még egyszer fiút szült, és Sélának nevezte. Amikor őt szülte, Júda Kezibben volt.
verso 6
Júda feleséget vett elsőszülött fiának, Érnek. A leány neve Támár volt.
verso 7
De Ér, Júda elsőszülött fia gonosz volt az Úr szeme előtt, ezért megölte őt az Úr.
verso 8
Ekkor azt mondta Júda Ónánnak: Eredj be a bátyád feleségéhez, vedd feleségül, mint sógor, és támassz utódot a bátyádnak.
verso 9
Ónán pedig tudta, hogy a magzat nem az övé lesz, azért, amikor a bátyja feleségéhez bement, a földre vesztegette el a magot, hogy a bátyjának ne támasszon utódot.
verso 10
Az Úr szeme előtt gonoszság volt, amit cselekedett, azért őt is megölte.
verso 11
Ekkor azt mondta Júda Támárnak, a menyének: Maradj özvegyen addig atyád házában, amíg a fiam, Sélá felnövekedik. Mert így gondolkodott: Netán ez is meghal, mint a bátyjai. Elment azért Támár, és atyja házában maradt.
verso 12
Sok idő múlva meghalt Súa leánya, Júda felesége. Júda pedig megvigasztalódott, és barátjával, az adullámi Hírával elment a juhai nyíróihoz, Timnába.
verso 13
Hírül adták pedig Támárnak: Íme, apósod Timnába megy a juhait megnyíratni.
verso 14
Levetette azért magáról az özvegyi ruháját, elfátyolozta és beburkolta magát, és leült Énaim kapujába, amely a Timnába vezető úton van. Mert látta, hogy felnövekedett Sélá, és mégsem adták őt hozzá feleségül.
verso 15
Meglátta pedig őt Júda, és paráznának tartotta, mert befedezte az arcát.
verso 16
Hozzá csatlakozott az úton, és ezt mondta: Engedd meg, kérlek, hogy bemenjek hozzád. Mert nem tudta, hogy a menye az. Ő pedig ezt felelte: Mit adsz nekem, ha bejöhetsz hozzám?
verso 17
Ő így felelt: Küldök neked a nyájamból egy kecskegidát. Erre a nő azt kérdezte: Adsz-e zálogot, amíg megküldöd?
verso 18
Mire Júda így szólt: Micsoda zálogot adjak neked? Ő ezt mondta: Gyűrűdet, gyűrűd zsinórját és botodat, amely a kezedben van. Odaadta azért neki, és bement hozzá, és teherbe ejtette.
verso 19
Azután fölkelt Támár, és elment, levetette magáról a fátylat, és fölvette özvegyi ruháját.
verso 20
Júda megküldte a kecskegidát adullámi barátja által, hogy visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találta őt.
verso 21
Akkor megkérdezte a helység férfiait: Hol van az a parázna nő, aki Énaim mellett az útfélen volt? Ők azt válaszolták: Nem volt erre parázna nő.
verso 22
Visszatért tehát Júdához, és ezt mondta: Nem találtam meg őt, a helység lakosai is azt mondták, hogy nem volt erre parázna nő.
verso 23
Erre azt mondta Júda: Tartsa meg magának a zálogot, hogy csúffá ne legyünk. Íme, én megküldtem a kecskegidát, te pedig nem találtad meg őt.
verso 24
Mintegy három hónap múlva jelentették Júdának: Támár, a menyed paráználkodott, és íme, várandós is a paráznaság miatt. Erre ezt mondta Júda: Vigyétek ki őt, és égettessék meg!
verso 25
Már vitték kifelé, mikor üzenetet küldött apósához: Attól a férfitól vagyok várandós, akiéi ezek a holmik. Ezt mondta: Nézd meg jól, kérlek, kié ez a gyűrű, ez a zsinór és ez a pálca.
verso 26
És megismerte Júda, és ezt mondta: Igazabb ő nálam, mert bizony, nem adtam őt fiamhoz, Sélához. De nem hált vele többet Júda.
verso 27
Amikor elérkezett a szülésének az ideje, íme, ikrek voltak méhében.
verso 28
Szülés közben az egyik kinyújtotta a kezét. A bába fogta, és vörös fonalat kötött rá, s azt mondta: Ez jött ki először.
verso 29
De amikor visszahúzta a kezét, mégis a testvére jött ki. És azt mondta a bába: Hogyan törtél magadnak rést? Azért nevezte Pérecnek.
verso 30
És utána kijött a testvére, akinek a vörös fonál volt a kezén. Őt Zerahnak nevezte el.
Libros
