Mózes első könyve

38. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Történt abban az időben, hogy Júda elment a testvéreitől, és betért egy adullámi férfihoz, akinek Hírá volt a neve.


2. vers

És meglátta ott Júda egy Súa nevű kánaáni férfi leányát, elvette azt, és bement hozzá.


3. vers

És az fogant a méhében, és fiút szült, és Érnek nevezte.


4. vers

És ismét fogant méhében, s fiút szült, és Ónánnak nevezte.


5. vers

Még egyszer fiút szült, és Sélának nevezte. Amikor őt szülte, Júda Kezibben volt.


6. vers

Júda feleséget vett elsőszülött fiának, Érnek. A leány neve Támár volt.


7. vers

De Ér, Júda elsőszülött fia gonosz volt az Úr szeme előtt, ezért megölte őt az Úr.


8. vers

Ekkor azt mondta Júda Ónánnak: Eredj be a bátyád feleségéhez, vedd feleségül, mint sógor, és támassz utódot a bátyádnak.


9. vers

Ónán pedig tudta, hogy a magzat nem az övé lesz, azért, amikor a bátyja feleségéhez bement, a földre vesztegette el a magot, hogy a bátyjának ne támasszon utódot.


10. vers

Az Úr szeme előtt gonoszság volt, amit cselekedett, azért őt is megölte.


11. vers

Ekkor azt mondta Júda Támárnak, a menyének: Maradj özvegyen addig atyád házában, amíg a fiam, Sélá felnövekedik. Mert így gondolkodott: Netán ez is meghal, mint a bátyjai. Elment azért Támár, és atyja házában maradt.


12. vers

Sok idő múlva meghalt Súa leánya, Júda felesége. Júda pedig megvigasztalódott, és barátjával, az adullámi Hírával elment a juhai nyíróihoz, Timnába.


13. vers

Hírül adták pedig Támárnak: Íme, apósod Timnába megy a juhait megnyíratni.


14. vers

Levetette azért magáról az özvegyi ruháját, elfátyolozta és beburkolta magát, és leült Énaim kapujába, amely a Timnába vezető úton van. Mert látta, hogy felnövekedett Sélá, és mégsem adták őt hozzá feleségül.


15. vers

Meglátta pedig őt Júda, és paráznának tartotta, mert befedezte az arcát.


16. vers

Hozzá csatlakozott az úton, és ezt mondta: Engedd meg, kérlek, hogy bemenjek hozzád. Mert nem tudta, hogy a menye az. Ő pedig ezt felelte: Mit adsz nekem, ha bejöhetsz hozzám?


17. vers

Ő így felelt: Küldök neked a nyájamból egy kecskegidát. Erre a nő azt kérdezte: Adsz-e zálogot, amíg megküldöd?


18. vers

Mire Júda így szólt: Micsoda zálogot adjak neked? Ő ezt mondta: Gyűrűdet, gyűrűd zsinórját és botodat, amely a kezedben van. Odaadta azért neki, és bement hozzá, és teherbe ejtette.


19. vers

Azután fölkelt Támár, és elment, levetette magáról a fátylat, és fölvette özvegyi ruháját.


20. vers

Júda megküldte a kecskegidát adullámi barátja által, hogy visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találta őt.


21. vers

Akkor megkérdezte a helység férfiait: Hol van az a parázna nő, aki Énaim mellett az útfélen volt? Ők azt válaszolták: Nem volt erre parázna nő.


22. vers

Visszatért tehát Júdához, és ezt mondta: Nem találtam meg őt, a helység lakosai is azt mondták, hogy nem volt erre parázna nő.


23. vers

Erre azt mondta Júda: Tartsa meg magának a zálogot, hogy csúffá ne legyünk. Íme, én megküldtem a kecskegidát, te pedig nem találtad meg őt.


24. vers

Mintegy három hónap múlva jelentették Júdának: Támár, a menyed paráználkodott, és íme, várandós is a paráznaság miatt. Erre ezt mondta Júda: Vigyétek ki őt, és égettessék meg!


25. vers

Már vitték kifelé, mikor üzenetet küldött apósához: Attól a férfitól vagyok várandós, akiéi ezek a holmik. Ezt mondta: Nézd meg jól, kérlek, kié ez a gyűrű, ez a zsinór és ez a pálca.


26. vers

És megismerte Júda, és ezt mondta: Igazabb ő nálam, mert bizony, nem adtam őt fiamhoz, Sélához. De nem hált vele többet Júda.


27. vers

Amikor elérkezett a szülésének az ideje, íme, ikrek voltak méhében.


28. vers

Szülés közben az egyik kinyújtotta a kezét. A bába fogta, és vörös fonalat kötött rá, s azt mondta: Ez jött ki először.


29. vers

De amikor visszahúzta a kezét, mégis a testvére jött ki. És azt mondta a bába: Hogyan törtél magadnak rést? Azért nevezte Pérecnek.


30. vers

És utána kijött a testvére, akinek a vörös fonál volt a kezén. Őt Zerahnak nevezte el.

Fejezetek:


Könyvek