Mózes első könyve
47. fejezet
1. vers
József elment, és tudtára adta a fáraónak: Atyám és testvéreim idejöttek Kánaán földjéről juhaikkal, barmaikkal és mindenükkel, amijük van, és most Gósen földjén vannak.
2. vers
Maga mellé vett ötöt testvérei közül, és a fáraó elé állította őket.
3. vers
A fáraó azt kérdezte a testvérektől: Mi a foglalkozásotok? Ők így feleltek: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint az atyáink.
4. vers
Majd azt mondták a fáraónak: Azért jöttünk, hogy e földön megtelepedjünk, mert a te szolgáid állatainak nincs legelőjük, mivel hatalmassá lett az éhség Kánaán földjén. Hadd lakjanak azért most a te szolgáid Gósen földjén.
5. vers
A fáraó így szólt Józsefhez: Atyád és testvéreid idejöttek hozzád.
6. vers
Egyiptom földje, íme, előtted van. E föld legjobb részén telepítsd le atyádat és testvéreidet, hadd lakjanak a Gósen földjén. Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük rátermett emberek, tedd azokat az én jószágaim gondviselőivé.
7. vers
József bevezette atyját, Jákóbot is, és a fáraó elé állította. Jákób köszöntötte a fáraót.
8. vers
Ő ezt kérdezte Jákóbtól: Hány esztendős vagy?
9. vers
Jákób ezt felelte a fáraónak: Vándorlásom esztendeinek száma százharminc esztendő. Életem esztendeinek napjai kevesek és nyomorúságosak voltak, nem érték el atyáim élete esztendeinek napjait, ameddig ők vándoroltak.
10. vers
Majd megáldotta Jákób a fáraót, és kiment a fáraó elől.
11. vers
Letelepítette hát József atyját és testvéreit, és birtokot adott nekik Egyiptom földjén, az ország legjobb részén, Ramszesz földjén, ahogy a fáraó megparancsolta.
12. vers
Ellátta József atyját és testvéreit és atyjának egész háza népét kenyérrel, a gyermekeik számának megfelelően.
13. vers
Kenyér nem volt az egész földkerekségen, mert igen nagy volt az éhínség, és Egyiptom és Kánaán földje elalélt az éhség miatt.
14. vers
József pedig összeszedett minden pénzt, ami Egyiptom és Kánaán földjén található volt, a gabona fejében, amelyet vásároltak. Ezt a pénzt bevitte József a fáraó házába.
15. vers
Amikor elfogyott a pénz Egyiptom földjén is, Kánaán földjén is, egész Egyiptom Józsefhez ment, és azt mondták: Adj nekünk kenyeret! Miért haljunk meg szemed láttára azért, mert nincs pénz?
16. vers
József így felelt: Hozzátok ide jószágaitokat, adok nektek jószágaitokért, ha már nincs pénz.
17. vers
Erre elvitték jószágaikat Józsefhez, és az adott nekik kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért. Eltartotta őket abban az esztendőben kenyérrel minden jószágukért.
18. vers
Amikor eltelt az esztendő, a második esztendőben is elmentek hozzá, és így szóltak: Nem titkolhatjuk el uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és nyájaink mind az én uramnál vannak. Amint látja az én uram, semmink sem maradt, csak a testünk és a földünk.
19. vers
Miért vesszünk el szemed láttára mind mi magunk, mind a földünk? Vegyél meg minket és a földünket a kenyérért cserébe, és mi a földünkkel együtt a fáraó szolgái leszünk. Csak adj magot, hogy éljünk, s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el.
20. vers
József tehát megvette egész Egyiptom földjét a fáraónak, mert az egyiptomiak mind eladták a földjüket, mivel elhatalmasodott rajtuk az éhség. Így a föld a fáraóé lett.
21. vers
A népet pedig egyik városból a másikba telepítette, Egyiptom egyik határszélétől a másik széléig.
22. vers
Csak a papok földjét nem vette meg, mert a papoknak szabott részük volt a fáraótól, és abból a szabott részből éltek, amit a fáraó adott nekik. Ezért nem adták el a földjüket.
23. vers
Akkor József ezt mondta a népnek: Íme, a mai napon megvettelek titeket és földeteket a fáraónak. Itt van számotokra a mag, vessétek be a földet!
24. vers
Betakarításkor adjatok a fáraónak egyötöd részt, négy rész pedig legyen a tietek a mező bevetésére és élelmetekre, mind magatoknak, mind házatok népének és gyermekeiteknek eledelül.
25. vers
Ők ezt felelték: Megmentetted az életünket. Hadd találjunk kegyelmet uram szeme előtt, és mi a fáraó szolgái leszünk.
26. vers
És törvénnyé tette azt József mind e mai napig Egyiptom földjén, hogy a fáraóé az ötödrész, egyedül csak a papok földje nem volt az övé.
27. vers
Izráel tehát Egyiptomban a Gósen földjén lakott, megörökölték azt, megszaporodtak és nagyon-nagyon megsokasodtak ott.
28. vers
Jákób pedig tizenhét esztendeig élt Egyiptom földjén, és élete esztendeinek ideje száznegyvenhét esztendő volt.
29. vers
Mikor elközelgettek Izráel halálának napjai, hívatta fiát, Józsefet, és ezt mondta neki: Ha kedves vagyok előtted, kérlek, tedd a kezedet a csípőm alá, és légy hozzám szeretettel és hűséggel; kérlek, ne Egyiptomban temess el engem.
30. vers
Miután elalszom az én atyáimmal, vigyél ki engem Egyiptomból, és temess el az ő sírjukba. József így felelt: Szavaid szerint fogok cselekedni.
31. vers
Majd így szólt fiához: Esküdj meg nekem! És megesküdött neki. Ekkor Izráel leborult az ágy fejénél.
Könyvek
