Mózes első könyve
31. fejezet
1. vers
És Jákób meghallotta Lábán fiainak beszédét, akik ezt mondták: Amije volt atyánknak, mind elvette Jákób. Atyánkéból szerezte mind e gazdagságot.
2. vers
És látta Jákób Lábán arcán, hogy íme, nem olyan őhozzá, mint azelőtt.
3. vers
Az Úr pedig azt mondta Jákóbnak: Térj vissza atyáid földjére, rokonságod közé, és veled leszek.
4. vers
Üzent tehát Jákób, és kihívatta magához Ráhelt és Leát a mezőre, a nyájához,
5. vers
és ezt mondta nekik: Látom atyátok arcán, hogy nem olyan hozzám, mint azelőtt. De az én atyám Istene velem volt.
6. vers
Ti pedig tudjátok, hogy teljes erőm szerint szolgáltam atyátokat.
7. vers
De atyátok megcsalt engem, és tízszer is megváltoztatta béremet. Mindazáltal Isten nem engedte, hogy nekem kárt okozhasson.
8. vers
Mikor azt mondta: a pettyesek legyenek a te béred, a juhok mind pettyeseket ellettek. Ha azt mondta: a csíkos lábúak legyenek a te béred, a juhok mind csíkos lábúakat ellettek.
9. vers
Így vette el Isten atyátok jószágát, és adta nekem.
10. vers
Mert a juhok foganásának idejében a szememet fölemeltem, és láttam álmomban, hogy íme, a juhokat hágó kosok csíkos lábúak, pettyesek és tarkák.
11. vers
Akkor mondta nekem Isten angyala álomban: Jákób! És én feleltem: Ímhol vagyok!
12. vers
És ő ezt mondta: Emeld föl szemedet, és lásd meg, hogy amely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyesek és tarkák. Mert láttam mindazt, amit Lábán tett veled.
13. vers
Én vagyok ama Bételnek Istene, ahol emlékoszlopot kentél fel, és ahol fogadást tettél nekem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre.
14. vers
Erre így felelt neki Ráhel és Lea: Vajon van-e még nekünk valami részünk és örökségünk atyánk házában?
15. vers
Hát nem úgy tartott minket, mint idegeneket, midőn eladott, és értékünket is teljesen fölemésztette?
16. vers
Mert mindez a gazdagság, melyet Isten vett el atyánktól, a miénk és a mi fiainké. Most azért tedd, amit neked Isten mondott.
17. vers
Fölkelt tehát Jákób, és föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre,
18. vers
és elvitte minden nyáját és minden keresményét, melyet keresett, minden jószágát, melyet Paddan-Arámban szerzett, hogy elmenjen atyjához, Izsákhoz Kánaán földjére.
19. vers
Lábán pedig elment a juhait megnyírni. Közben Ráhel ellopta a házibálványokat, amelyek atyjánál voltak.
20. vers
Jákób pedig az arám Lábán szívét lopta meg, mivel nem adta tudtára, hogy menni készül.
21. vers
Elmenekült tehát mindenestül, fölkelt, és átment a folyóvízen, és Gileád hegye felé tartott.
22. vers
Mikor harmadnapra megmondták Lábánnak, hogy Jákób elszökött,
23. vers
maga mellé vette rokonait, hétnapi járóföldig üldözte, és utolérte a Gileád hegyén.
24. vers
Isten pedig megjelent az arám Lábánnak éjjel álmában, és ezt mondta neki: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj!
25. vers
Mikor Lábán utolérte Jákóbot, s Jákób a hegyen állította föl sátrát, Lábán is rokonaival együtt a Gileád hegyén állította föl az övét.
26. vers
És mondta Lábán Jákóbnak: Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert fogolyként vitted el?
27. vers
Miért futottál el titkon, és miért csaptál be engem? Miért nem szóltál, elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedűszóval?
28. vers
És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondul cselekedtél.
29. vers
Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de atyátok Istene tegnap éjszaka megszólított engem: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj!
30. vers
Hogyha pedig immár el akartál menni, mivelhogy nagy kívánsággal kívánkoztál atyád házához: miért loptad el az isteneimet?
31. vers
Jákób pedig így felelt Lábánnak: Mert féltem, mert azt gondoltam, hogy talán erővel elveszed tőlem leányaidat.
32. vers
Akinél pedig megtalálod isteneidet, ne éljen az. Atyánkfiai előtt vizsgáld meg, mid van nálam, és vidd el. Mert nem tudta Jákób, hogy Ráhel lopta el azokat.
33. vers
Bement tehát Lábán Jákób sátrába, Lea sátrába és a két szolgáló sátrába, és nem találta meg. Akkor kiment Lea sátrából, és Ráhel sátrába ment.
34. vers
Ráhel pedig vette a házibálványokat, egy teve nyergébe tette őket, és rájuk ült. Lábán pedig felforgatta az egész sátrat, és nem találta meg azokat.
35. vers
Akkor azt mondta atyjának: Ne haragudjék az én uram, de nem kelhetek fel előtted, mert az asszonyok baja van rajtam. Kereste tehát, de nem találta a házibálványokat.
36. vers
Jákób pedig haragra gerjedt, és perelt Lábánnal. Megszólalt Jákób, és ezt mondta Lábánnak: Mi a vétkem, és mi a bűnöm, hogy üldözőbe vettél?
37. vers
Most, hogy felforgattad minden holmimat, mit találtál a magad holmija közül? Add elő itt az én rokonaim és a te rokonaid előtt, hogy tegyenek ítéletet kettőnk között.
38. vers
Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg.
39. vers
Amit a vad megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt. Tőlem követelted a nappal lopottat ugyanúgy, mint az éjjel lopottat.
40. vers
Úgy voltam, hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg, és az álom távol maradt a szememtől.
41. vers
Immár húsz esztendeje, hogy a házadnál vagyok. Tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért. Te pedig tízszer is megváltoztattad a béremet.
42. vers
Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene és Izsák félelme* nem lett volna velem, bizony most üresen bocsátanál el engem, de Isten megtekintette nyomorúságomat és kezem munkáját, és megfeddett téged tegnap éjjel.
43. vers
Lábán így felelt Jákóbnak: A leányok az én leányaim, és a fiúk az én fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit látsz, mind az enyém, de mit tehetek ma ezeknek az én leányaimnak vagy az ő magzataiknak, akiket szültek?
44. vers
Most tehát jöjj, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az legyen bizonyságul köztem és közted.
45. vers
És egy követ vett Jákób, és felemelte azt emlékoszlopul.
46. vers
És azt mondta Jákób a hozzátartozóinak: Szedjetek köveket! És köveket gyűjtöttek, és rakást csináltak, és ettek ott a rakáson.
47. vers
Lábán Jegar-Száhadútának nevezte azt, Jákób pedig Gal-Édnek nevezte.
48. vers
És ezt mondta Lábán: E rakás bizonyság ma köztem és közted, azért nevezték Gal-Édnek.
49. vers
És Micpának is, mivelhogy mondta: Az Úr legyen őr köztem és közted, amikor egymástól elválunk.
50. vers
Ha leányaimat nyomorgatni fogod, és ha leányaimon kívül több feleséget is veszel, senki sincs ugyan velünk, de meglásd: Isten a bizonyság köztem és közted.
51. vers
És mondta Lábán Jákóbnak: Íme, e rakás kő, és íme, ez az emlékoszlop, amelyet raktam köztem és közted;
52. vers
bizonyság legyen e rakás kő, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy én sem megyek el e rakás kő mellett tehozzád, és te sem jössz át énhozzám gonosz szándékkal e rakás kő és ezen emlékoszlop mellett.
53. vers
Ábrahám Istene, Náhór Istene és az ő atyjuk Istene tegyen ítéletet közöttünk! És megesküdött Jákób az ő atyjának, Izsáknak félelmére.*
54. vers
Akkor Jákób áldozatot ölt ott a hegyen, és vendégségbe hívta rokonait. Vendégeskedtek, és a hegyen töltötték az éjszakát.
55. vers
Reggel pedig fölkelt Lábán, és megcsókolta fiait és leányait, és megáldotta őket. Azután elment Lábán, és visszatért a lakóhelyére.
Könyvek
