Mózes első könyve
2. fejezet
1. vers
Így készült el az ég és a föld és minden seregük.
2. vers
Mikor pedig a hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet alkotott, megnyugodott a hetedik napon minden munkája után.
3. vers
Azután megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte, mivelhogy azon nyugodott meg minden munkája után.
4. vers
Ez az ég és a föld eredete, teremtésének története.
Mikor az Úr Isten teremtette a földet és az eget,
5. vers
még semmiféle mezei növény nem volt a földön, és még semmiféle mezei fű nem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a földet művelje.
6. vers
Akkor pára szállt fel a földről, és megnedvesítette a föld egész színét.
7. vers
Ekkor megformálta az Úr Isten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élő lélekké.
8. vers
Egy kertet ültetett az Úr Isten Édenben, kelet felől, és abba helyezte az embert, akit formált.
9. vers
És nevelt az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén és a jó és a gonosz tudásának fáját.
10. vers
Édenből pedig egy folyó jött ki a kert megöntözésére, és onnan elágazott, és négy főágra szakadt.
11. vers
Az első neve Písón, ez az, amely megkerüli Havílá egész földjét, ahol az arany terem.
12. vers
Ennek a földnek az aranya igen jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő.
13. vers
A második folyó neve pedig Gíhón. Ez az, amelyik megkerüli Kús egész földjét.
14. vers
A harmadik folyó neve Hiddekel. Ez az, amelyik Asszíria hosszában folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.
15. vers
Fogta az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze azt.
16. vers
És azt parancsolta az Úr Isten az embernek: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. vers
De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, bizony meghalsz.
18. vers
Azután azt mondta az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni. Szerzek neki hozzá illő segítőtársat.
19. vers
Ekkor az Úr Isten mindenféle mezei vadat és mindenféle égi madarat formált a földből, és elvitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi azokat. Mert amilyen nevet adott az ember az élő állatnak, az lett annak a neve.
20. vers
Nevet adott az ember minden állatnak, az ég madarainak és minden mezei vadnak. De nem talált hozzá illő segítőtársat az embernek.
21. vers
Az Úr Isten tehát mély álmot bocsátott az emberre, és az elaludt. Akkor kivett egyet az oldalbordái közül, és hússal töltötte be a helyét.
22. vers
Az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberből, asszonnyá formálta, és odavitte az emberhez.
23. vers
Akkor ezt mondta az ember:
Ez már csontomból való csont
és testemből való test.
Asszonyember legyen a neve,
mert férfiemberből vétetett.
24. vers
Ezért elhagyja a férfi az apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és egy testté lesznek.
25. vers
És az ember és a felesége mindketten mezítelenek voltak, de nem szégyellték.
Könyvek
