Mózes első könyve

chapter 2


Chapters:


verse #1

Így készült el az ég és a föld és minden seregük. 


verse #2

Mikor pedig a hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet alkotott, megnyugodott a hetedik napon minden munkája után. 


verse #3

Azután megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte, mivelhogy azon nyugodott meg minden munkája után.


verse #4

Ez az ég és a föld eredete, teremtésének története.

Mikor az Úr Isten teremtette a földet és az eget, 


verse #5

még semmiféle mezei növény nem volt a földön, és még semmiféle mezei fű nem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a földet művelje. 


verse #6

Akkor pára szállt fel a földről, és megnedvesítette a föld egész színét. 


verse #7

Ekkor megformálta az Úr Isten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élő lélekké. 


verse #8

Egy kertet ültetett az Úr Isten Édenben, kelet felől, és abba helyezte az embert, akit formált. 


verse #9

És nevelt az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén és a jó és a gonosz tudásának fáját.


verse #10

Édenből pedig egy folyó jött ki a kert megöntözésére, és onnan elágazott, és négy főágra szakadt. 


verse #11

Az első neve Písón, ez az, amely megkerüli Havílá egész földjét, ahol az arany terem. 


verse #12

Ennek a földnek az aranya igen jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő. 


verse #13

A második folyó neve pedig Gíhón. Ez az, amelyik megkerüli Kús egész földjét. 


verse #14

A harmadik folyó neve Hiddekel. Ez az, amelyik Asszíria hosszában folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.


verse #15

Fogta az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze azt. 


verse #16

És azt parancsolta az Úr Isten az embernek: A kert minden fájáról bátran egyél. 


verse #17

De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, bizony meghalsz.


verse #18

Azután azt mondta az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni. Szerzek neki hozzá illő segítőtársat. 


verse #19

Ekkor az Úr Isten mindenféle mezei vadat és mindenféle égi madarat formált a földből, és elvitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi azokat. Mert amilyen nevet adott az ember az élő állatnak, az lett annak a neve. 


verse #20

Nevet adott az ember minden állatnak, az ég madarainak és minden mezei vadnak. De nem talált hozzá illő segítőtársat az embernek. 


verse #21

Az Úr Isten tehát mély álmot bocsátott az emberre, és az elaludt. Akkor kivett egyet az oldalbordái közül, és hússal töltötte be a helyét. 


verse #22

Az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberből, asszonnyá formálta, és odavitte az emberhez. 


verse #23

Akkor ezt mondta az ember:

Ez már csontomból való csont

és testemből való test.

Asszonyember legyen a neve,

mert férfiemberből vétetett.


verse #24

Ezért elhagyja a férfi az apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és egy testté lesznek. 


verse #25

És az ember és a felesége mindketten mezítelenek voltak, de nem szégyellték.

Chapters:


Books