chapter 14
Történt pedig Amráfelnak, Sineár királyának és Arjóknak, Ellászár királyának, Kedorláómernak, Élám királyának és Tidálnak, Góim királyának napjaiban,
hogy hadat indítottak ezek Bera, Sodoma királya, Birsa, Gomora királya, Sináb, Admá királya, Seméber, Cebóím királya és Bela, azaz Cóar királya ellen.
Mindezek a Sziddím völgyében egyesültek, ahol a Sós-tenger van.
Tizenkét esztendeig szolgálták Kedorláómert, és a tizenharmadik esztendőben ellene támadtak.
A tizennegyedik esztendőben pedig eljött Kedorláómer és a királyok, akik ővele voltak, és megverték a refáiakat Asterót Karnaimban, a zúziakat Hámban, az émieket Sávé-Kirjátaimban
és a hóriakat az ő hegyükön, a Széíren, egészen Él-Páránig, amely a puszta mellett van.
Azután visszafordultak, és Én-Mispátba, azaz Kádésba mentek, és elpusztították az amálékiak egész mezőségét és az emóriakat is, akik Hacecón-Támárban laktak.
Tehát kiment Sodoma királya, Gomora királya, Admá királya, Cebóím királya és Bela, azaz Cóar királya, és megütköztek azokkal a Sziddím völgyében:
Kedorláómerral, Élám királyával, Tidállal, Góim királyával, Amráfellal, Sineár királyával és Arjókkal, Ellászár királyával. Négy király öt ellen.
A Sziddím völgye pedig tele volt szurokforrásokkal. Amikor Sodoma és Gomora királya megfutamodott, beleestek azokba. Akik pedig megmaradtak, a hegyek közé futottak.
Elvitték Sodoma és Gomora minden jószágát és eleségét, és elmentek.
Lótot, Abrám testvérének a fiát is elvitték jószágostul együtt, és elmentek. Ekkor Lót Sodomában lakott.
Eljött pedig egy menekült, és hírül vitte a héber Abrámnak, aki az emóri Mamrénak, Eskól és Ánér testvérének tölgyesében lakott, akik meg Abrám szövetségesei voltak.
Amint Abrám meghallotta, hogy rokona fogságba esett, fölfegyverezte a házában felnövekedett háromszáztizennyolc kipróbált legényét, és üldözte őket Dánig.
Szolgáit csapatokra osztva ellenük támadt éjszaka, megverte és egészen a Damaszkusztól balra fekvő Hóbáig űzte őket.
Visszahozott minden jószágot. Visszahozta az ő rokonát, Lótot jószágával együtt meg az asszonyokat és a népet is.
Miután pedig visszatért Kedorláómer és a vele levő királyok megveréséből, kiment elébe Sodoma királya a Sávé völgyébe, azaz a Király-völgybe.
Melkisédek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Ő a magasságos Isten papja volt.
Megáldotta őt, és azt mondta:
Áldott legyen Abrám a magasságos Istentől,
az ég és föld teremtőjétől.
Áldott a magasságos Isten,
aki kezedbe adta ellenségeidet.
És Abrám tizedet adott neki mindenből.
Sodoma királya pedig azt mondta Abrámnak: Add nekem a népet, a jószágot pedig tartsd meg magadnak.
De Abrám ezt felelte Sodoma királyának: Fölemeltem kezemet az Úrhoz, a magasságos Istenhez, az ég és föld teremtőjéhez,
hogy én egy fonalszálat vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondjad: én gazdagítottam meg Abrámot.
Semmi egyebet sem veszek el, csak a legények élelmét és azoknak a férfiaknak a részét, akik eljöttek velem: Anér, Eskól és Mamré kapják meg a részüket.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50