Mózes első könyve

chapter 49


Chapters:


verse #1

Jákób hívatta fiait, és ezt mondta:

Gyűljetek ide, hadd adjam tudtotokra,

mi következik rátok a messze jövőben.


verse #2

Gyűljetek össze, s hallgassatok meg, Jákób fiai!

Hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.


verse #3

Rúben, elsőszülöttem vagy te,

erőm, tehetségem zsengéje,

első a méltóságban, első a hatalomban.


verse #4

Állhatatlan, mint a víz, nem leszel első,

mert atyád ágyába léptél,

s akkor megfertőztetted! Ágyamba lépett ő.


verse #5

Simeon és Lévi testvérek,

erőszak eszköze a fegyverük.


verse #6

Tanácsukban ne legyen részes lelkem,

gyűlésükkel ne egyesüljön dicsőségem,

mert haragjukban férfit öltek,

s kedvük telve inát szegték a bikának.


verse #7

Átkozott a haragjuk, mert erőszakos,

és a dühük, mivel kegyetlen.

Elszórom őket Jákóbban,

és elszélesztem Izráelben.


verse #8

Júda! Téged magasztalnak testvéreid,

kezed ellenségeid nyakán lesz,

s meghajolnak előtted atyádfiai.


verse #9

Oroszlánkölyök vagy, Júda.

Zsákmányt ejteni mész el, fiam!

Leheversz, és megpihensz, mint a hím oroszlán

és mint a nőstény oroszlán. Ki veri fel őt?


verse #10

Nem távozik el Júdából a fejedelmi bot,

sem a vezéri pálca térde közül,

míg eljön Siló, akinek engednek a népek.*


verse #11

Szőlőtőhöz köti szamarát

és nemes venyigéhez szamara csikóját,

a ruháját borban mossa

és köntösét a szőlő vérében.


verse #12

Bortól zavarosak a szemei,

tejtől fehérek a fogai.


verse #13

A tenger partjáig tart Zebulon lakóhelye,

a hajók kikötőjéig,

s határának széle Szidónig ér.


verse #14

Issakár olyan, mint az erős csontú szamár,

a karámok közt heverész.*


verse #15

Mikor látja, hogy jó a nyugalom,

és hogy a föld milyen kies,

teher alá hajtja hátát,

s robotoló szolgává lesz.


verse #16

Dán ítéli a maga népét,

mint Izráel bármely törzse.


verse #17

Dán kígyó lesz az úton,

szarvaskígyó az ösvényen,

amely a ló csüdjébe harap,

hogy a lovasa hanyatt esik.


verse #18

Szabadításodra várok, Uram!


verse #19

Gád! Martalócok háborgatják,

de végül majd ő hág azok sarkába.


verse #20

Ásér kenyere kövér,

királyi csemegét ad.


verse #21

Naftáli gyors lábú szarvas,

beszéde kedves.


verse #22

Termékeny fa József,

termő ág a forrás mellett,

ágai átnyúlnak a kőfalon.*


verse #23

Keserítik, lövöldözik

és üldözik a nyilazók.


verse #24

De fölhúzva marad íja,

megfeszülve karjai,

Jákób Hatalmasának kezétől,

onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától.


verse #25

Atyád Istenétől, aki segítsen,

a Mindenhatótól, aki áldjon meg

az ég áldásaival onnan felülről,

a lent elterülő mélység áldásaival,

az emlők és az anyaméh áldásaival.


verse #26

Atyád áldásai meghaladják

az ősi hegyek áldását,

az örök halmok kiességét. />
Ez mind szálljon József fejére,

a testvérek közül kiválasztottnak a homlokára.


verse #27

Benjámin ragadozó farkas:

reggel zsákmányt eszik,

este pedig prédát oszt.


verse #28

Ez Izráel tizenkét törzse, és ez az, amit atyjuk mondott nekik, amikor megáldotta őket. Mindegyiket a hozzá illő áldással áldotta meg.


verse #29

Azután ezt parancsolta nekik: Immár népemhez takaríttatom, temessetek atyáimhoz, abba a barlangba, amely a hettita Efrón mezején van.


verse #30

Abba a barlangba, amely Kánaán földjén, Mamréval szemben, Makpéla mezején van, amelyet Ábrahám a mezővel együtt megvett a hettita Efróntól, temetésre való örökségül.


verse #31

Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát. Oda temették Izsákot és feleségét, Rebekát. És oda temettem el Leát is.


verse #32

A Hét fiaitól megvett tulajdon ez a mező és a rajta levő barlang.


verse #33

Amikor befejezte Jákób a fiainak adott parancsokat, fölhúzta lábát az ágyra. Azután elhunyt, és népéhez takaríttatott.

Chapters:


Books