chapter 49
Jákób hívatta fiait, és ezt mondta:
Gyűljetek ide, hadd adjam tudtotokra,
mi következik rátok a messze jövőben.
Gyűljetek össze, s hallgassatok meg, Jákób fiai!
Hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.
Rúben, elsőszülöttem vagy te,
erőm, tehetségem zsengéje,
első a méltóságban, első a hatalomban.
Állhatatlan, mint a víz, nem leszel első,
mert atyád ágyába léptél,
s akkor megfertőztetted! Ágyamba lépett ő.
Simeon és Lévi testvérek,
erőszak eszköze a fegyverük.
Tanácsukban ne legyen részes lelkem,
gyűlésükkel ne egyesüljön dicsőségem,
mert haragjukban férfit öltek,
s kedvük telve inát szegték a bikának.
Átkozott a haragjuk, mert erőszakos,
és a dühük, mivel kegyetlen.
Elszórom őket Jákóbban,
és elszélesztem Izráelben.
Júda! Téged magasztalnak testvéreid,
kezed ellenségeid nyakán lesz,
s meghajolnak előtted atyádfiai.
Oroszlánkölyök vagy, Júda.
Zsákmányt ejteni mész el, fiam!
Leheversz, és megpihensz, mint a hím oroszlán
és mint a nőstény oroszlán. Ki veri fel őt?
Nem távozik el Júdából a fejedelmi bot,
sem a vezéri pálca térde közül,
míg eljön Siló, akinek engednek a népek.*
Szőlőtőhöz köti szamarát
és nemes venyigéhez szamara csikóját,
a ruháját borban mossa
és köntösét a szőlő vérében.
Bortól zavarosak a szemei,
tejtől fehérek a fogai.
A tenger partjáig tart Zebulon lakóhelye,
a hajók kikötőjéig,
s határának széle Szidónig ér.
Issakár olyan, mint az erős csontú szamár,
a karámok közt heverész.*
Mikor látja, hogy jó a nyugalom,
és hogy a föld milyen kies,
teher alá hajtja hátát,
s robotoló szolgává lesz.
Dán ítéli a maga népét,
mint Izráel bármely törzse.
Dán kígyó lesz az úton,
szarvaskígyó az ösvényen,
amely a ló csüdjébe harap,
hogy a lovasa hanyatt esik.
Szabadításodra várok, Uram!
Gád! Martalócok háborgatják,
de végül majd ő hág azok sarkába.
Ásér kenyere kövér,
királyi csemegét ad.
Naftáli gyors lábú szarvas,
beszéde kedves.
Termékeny fa József,
termő ág a forrás mellett,
ágai átnyúlnak a kőfalon.*
Keserítik, lövöldözik
és üldözik a nyilazók.
De fölhúzva marad íja,
megfeszülve karjai,
Jákób Hatalmasának kezétől,
onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától.
Atyád Istenétől, aki segítsen,
a Mindenhatótól, aki áldjon meg
az ég áldásaival onnan felülről,
a lent elterülő mélység áldásaival,
az emlők és az anyaméh áldásaival.
Atyád áldásai meghaladják
az ősi hegyek áldását,
az örök halmok kiességét.
/>
Ez mind szálljon József fejére,
a testvérek közül kiválasztottnak a homlokára.
Benjámin ragadozó farkas:
reggel zsákmányt eszik,
este pedig prédát oszt.
Ez Izráel tizenkét törzse, és ez az, amit atyjuk mondott nekik, amikor megáldotta őket. Mindegyiket a hozzá illő áldással áldotta meg.
Azután ezt parancsolta nekik: Immár népemhez takaríttatom, temessetek atyáimhoz, abba a barlangba, amely a hettita Efrón mezején van.
Abba a barlangba, amely Kánaán földjén, Mamréval szemben, Makpéla mezején van, amelyet Ábrahám a mezővel együtt megvett a hettita Efróntól, temetésre való örökségül.
Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát. Oda temették Izsákot és feleségét, Rebekát. És oda temettem el Leát is.
A Hét fiaitól megvett tulajdon ez a mező és a rajta levő barlang.
Amikor befejezte Jákób a fiainak adott parancsokat, fölhúzta lábát az ágyra. Azután elhunyt, és népéhez takaríttatott.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50